Sarah Miles
| Sarah Miles | |
.jpg) | |
| Született | 1941. december 31. (82 éves)[1] Ingatestone |
| Állampolgársága | brit |
| Nemzetisége | angol |
| Házastársa | Robert Bolt (1967–1975) (elvált) (1988–1995) (haláláig) |
| Gyermekei | egy gyermek |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1962–2016 |
| Tevékenység | színész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sarah Miles témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sarah Miles (Ingatestone, Egyesült Királyság, 1941. december 31.) Oscar-díjra jelölt angol színésznő. A hatvanas évek csábos királynői között emlegették Julie Christie-vel és Susannah Yorkkal.[2][3] Testvére a brit rendező, Christopher Miles. Karrierjét beárnyékolta volt párjának öngyilkossága, és a bulvármédia is többször vette magánéletét célkeresztbe. A kilencvenes évek után kevesebb szerepet vállalt, mára szinte teljesen visszavonult.
Élete
[szerkesztés]A britek szirénje
[szerkesztés]Sarah Miles Ingatestone-ban született Vanessa Miles és John Miles építészmérnök gyermekeként. A közeli Roedean lányiskolába járt, amíg el nem tanácsolták kifogásolható viselkedéséért. Miles édesanyjának sikerült lányát tizenötévesen beíratnia a Royal Academy of Dramatic Art drámaiskolába. 1960-ban Miles debütált London színpadján a Dazzling Prospect című darabban. Nem sokkal később televízióban szerepelt a Deadline Midnight újságíró témájú brit sorozatban. 1962-ben keltett nagy feltűnést A tárgyalás című filmben: egy diáklányt játszik, aki belebolondul a tanárába, de a tanár visszautasítja, ezért a lány vádat emel ellene. A tanárt Laurence Olivier alakította, akivel Miles a való életben viszonyt kezdeményezett, annak ellenére, hogy a férfi sokkal idősebb és már házasságban élt Joan Plowright színésznővel.[4] Milest BAFTA-díjra jelölték, majd megkapta következő szerepét A szolga című filmadaptációban, amely Robin Maugham kisregénye alapján készült. Miles a címszereplő szolga (Dirk Bogarde) cinkostársát játssza, akivel együtt tönkreteszi egy semmirekellő úrifiú (James Fox) életét. Miles egy újabb csábító szerepét kapta a Ceremonyban, aki hűtlen lesz bebörtönzött barátjához.
Miles, hogy eloszlassa maga körül a berögzült rossz kislány képét, új műfajokban is kipróbálta magát, mint az 1965-ös Azok a csodálatos férfiak a repülő masináikban című vígjáték és az I Was Happy Here romantikus film. Miles visszatért a színpadra is, legfontosabb szerepe Stuart Mária volt a Vivat! Vivat Regina! 1967-es alkotásban, amelyet férje, Robert Bolt írt. Miles részesévé vált a brit új hullám mozgalomnak, amikor felbukkant Michelangelo Antonioni Nagyítás című művészfilmjében. Egy kisebb szünet után visszatért 1970-ben David Lean Ryan lánya című filmjében, melynek forgatókönyvét Miles férje írta Flaubert Bovaryné művétől megihletve. A produkció Robert Mitchum és Miles első közös munkája is volt, Miles megkapta első Oscar-jelölését. Érdekes módon a film nem lelt nagy népszerűségre az Egyesült Államokban.[4]
Botrány és korai visszavonulás
[szerkesztés]1972-ben Robert Bolt bemutatta első rendezését, a Lady Caroline Lambot címszerepben Milesszal. A történet létező történelmi személyek életéről szólt, de hatalmasat bukott, így Bolt elvetette annak az ötletét, hogy a közeljövőben rendezzen, és nagyban befolyásolhatta Milesszal való házasságának végét is. 1973-ben Miles menedzserét, David Whitingot holtan találták Miles hotelszobájában, a színésznő pedig elsőszámú gyanúsítottnak számított. Félve, hogy ezzel véget ér a karrierje, tovább folytatta a filmezést 1974-ben Dickens regényének a Szép reményeknek feldolgozásával. 1976-ban Kris Kristoffersonnal dolgozott közösen a japán Misima Jukio regényének filmadaptációján, The Sailor Who Fell From Grace-en. 1978-ban ismét Mitchummal szerepelt A nagy álomban, Raymond Chandler regényének modern értelmezésében. Ezután segített bátyjának, Christopher Milesnak leforgatni A szerelem oltárán című önéletrajzi filmet főszerepben Ian McKellennel és Janet Suzmannal. A produkció D. H. Lawrence száműzetésbe vonult éveit taglalja Új-Mexikóban és Olaszországban.[4]
1984-ben Vanessa Redgrave-vel szerepelt a Gőzben című filmdrámában, valamint Donald Sutherlanddel és Faye Dunawayjel a Meghurcolt ártatlanságban. 1986-ban egy tévéfilmben (Hárem), 1987-ben egy minisorozatban (Queenie) kapott szereplési lehetőséget. Az 1941-es kenyai gyilkosságot feldolgozó regényből 1988-ban készült adaptáció, az Úri passziók, amelyben Miles ismét egy rosszra hajló karakter bőrébe bújt. Meglepetést okozott a John Boorman rendezte Remény és dicsőség című háborús filmben, ahol egy édesanyát alakított. Miles viszonylag korán nyugdíjazta magát, a kétezres évektől csak egyszer-egyszer bukkant fel a képernyőn, mint Agatha Christie: Poirot sorozatában (2004), vagy a legutóbbi 2016-os rövid szerepében. 1993-ban nekiállt önéletrajzát lapra vetni, és három kötet könyv sikeredett belőle: A Right Royal Bastard (1993), Bolt from the Blue (1996) és Beautiful Morning (1998).[4]
Magánélete
[szerkesztés]Férjével, Robert Bolttal, 1965-ben ismerkedett meg egy vacsoraesten, pár évvel később házasodtak össze, addigra Miles várandós volt fiúkkal, Tommal. Bolt forgatókönyveket írt, és rendezői ambíciókat is ápolt, melyek gyorsan kihunytak, miután első filmje, a Lady Caroline Lamb címszerepben Milesszal nagyot bukott, és ezt a házasságuk is megsínylette. A pár azonban ismét egyesült, és Bolt haláláig együtt maradt.[5]
A média előszeretettel botránkoztatta meg Miles magánéletével a közönséget. A hetvenes években történt, mikor Miles allergiájával kapcsolatban kért tanácsot az orvosától, a doktor pedig javasolta neki, hogy naponta igyon egy csésze vizeletet. Miles már korábban is hallott ennek a jótékony hatásáról, mikor férjével Indiában járt. Egy nap azonban Robert Mitchum, Miles egykori szeretője kikotyogta a titkot, és a színésznő nevetség tárgya lett. „Az emberek nagyon furán kezelték. Úgy mentek el mellettem, mintha valami rossz szagom lenne. Szörnyű volt. Még levelet is írtak nekem, amelyben gonosz boszorkánynak csúfoltak.” – mondta Miles a Daily Mailnek. Az újabb törés azonban csak ezután következett. 1973-ban David Whitingot, Miles menedzserét holtan találták a nő hotelszobájában. Miles előtte vetett véget románcuknak, a férfi pedig feljött a szobájába, és verni kezdte a nőt. Milesnak sikerült elmenekülnie, és mire visszajött, Whiting halott volt. A rendőrség kiderítette, hogy öngyilkos lett, de addig a pillanatig Miles gyilkosságban érintett személynek számított.[3]
A média másik kedvenc témája Miles aktuális partnerének kiderítése volt. Miles erről a következőképp nyilatkozott a Sussex Life-nak: „Spielberggel két évig voltam, James Foxszal újabb két évig. Laurence Olivier-t huszonnyolc évig kísértem, Mitchummal több mint tizenkét évig tartott. Ezek közül egyik sem volt rövid távú, érzelemmentes, sosem voltak egy éjszakás kalandjaim!”.[5]
Filmográfia
[szerkesztés]Filmek
[szerkesztés]| Év | Cím | Szerep | Magyar hang[6] |
|---|---|---|---|
| 1962 | A tárgyalás | Shirley Taylor | 1. magyar változat Pap Éva 2. magyar változat Bus Kati |
| 1963 | A szolga | Vera | Almási Éva |
| The Ceremony | Catherine | ||
| Hatoldalú háromszög | a feleség | Magda Gabi | |
| 1965 | Azok a csodálatos férfiak a repülő masináikban | Patricia Rawnsley | Bánsági Ildikó |
| I Was Happy Here | Cass Langdon | ||
| 1966 | Nagyítás | Patricia | Szerencsi Éva |
| 1970 | Ryan lánya | Rosy | |
| 1972 | Lady Caroline Lamb | Lady Caroline Lamb | |
| 1973 | A Lady sofőrje | Lady Franklin | |
| A férfi, aki szerette a táncoló macskát | Catherine Crocker | ||
| 1974 | Szép remények | Estella | 1. magyar változat Farkasinszky Edit 2. magyar változat Fazekas Zsuzsa |
| 1975 | Requiem for a Nun | Temple Drake Stevens | |
| Bride to Be | Pepita Jiménez | ||
| 1976 | Dynasty | Jennifer Blackwood | |
| The Sailor Who Fell from Grace with the Sea | Anne Osborne | ||
| 1978 | A nagy álom | Charlotte Sternwood | Csere Ágnes |
| 1981 | A szerelem oltárán | filmcsillag | |
| Kígyóméreg | Dr. Marion Stowe | Haumann Petra | |
| 1983 | Walter & June | June | |
| 1984 | Meghurcolt ártatlanság | Mary Durant | 1. magyar változat n.a 2. magyar változat Halász Aranka 3. magyar változat Tóth Judit |
| 1985 | Gőzben | Sarah | |
| 1986 | Hárem | Lady Ashley | |
| 1987 | Remény és dicsőség | Grace Rowan | |
| Úri passziók | Alice de Janzé | 1. magyar változat n.a 2. magyar változat Zsurzs Kati | |
| 1990 | Titok Monte Carlóban | Emilie | Balogh Emese |
| 1992 | Csendes érintés | Helena | |
| 2001 | Days of Grace | Sissi, az édesanya | |
| Jurij | Martina | ||
| 2003 | The Accidental Detective | Smeralda Mazzi Tinghi | |
| 2016 | Interlude City of a Dead Woman | Josephine |
Televíziós sorozatok
[szerkesztés]| Év | Cím | Szerep |
|---|---|---|
| 1961 | Deadline Midnight | Vi Vernon (egy epizód) |
| 1963 | ITV Play of the Week | Lucile (egy epizód) |
| 1964 | Festival | Isabelle (egy epizód) |
| 1987 | Queenie | Lady Sybil (két epizód) |
| 1994 | Dandelion Dead | Catherine Armstrong (négy epizód) |
| 2004 | Agatha Christie: Poirot | Lucy Angkatell (epizód: Hétvégi gyilkosság) |
Díjak és jelölések
[szerkesztés]| Év | Cím | Díj | Eredmény |
|---|---|---|---|
| 1963 | A tárgyalás | BAFTA-díj a legígéretesebb elsőfilmes főszereplőnek | Jelölve |
| 1964 | A szolga | BAFTA-díj a legjobb brit színésznőnek | Jelölve |
| 1965 | Laurel-díj a legjobb új színésznek | Jelölve | |
| 1971 | Ryan lánya | Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek | Jelölve |
| Golden Globe-díj a legjobb női főszereplőnek – filmdráma | Jelölve | ||
| BAFTA-díj a legjobb női főszereplőnek | Jelölve | ||
| Laurel-díj a legjobb női főszereplőnek | Második hely | ||
| 1973 | A Lady sofőrje | Cannes-i fesztivál – Különdíj | Elnyerte |
| 1977 | The Sailor Who Fell from Grace with the Sea | Golden Globe-díj a legjobb női főszereplőnek – filmdráma | Jelölve |
| 1988 | Remény és dicsőség | BAFTA-díj a legjobb női főszereplőnek | Jelölve |
Jegyzetek
[szerkesztés]Művei
[szerkesztés]- Miles, Sarah – Serves Me Right. London, England: Macmillan, 1994.
Források
[szerkesztés]- Miles a Turner Classic Movies adatbázisában (angol nyelven). tcm.com. (Hozzáférés: 2018. január 2.)
- Miles a Sussex Life magazinban (angol nyelven). sussexlife.com. (Hozzáférés: 2018. január 2.)
- Miles a Dailymail weboldalán (angol nyelven). David Jones. (Hozzáférés: 2018. január 2.)
További információk
[szerkesztés]- Sarah Miles a PORT.hu-n (magyarul)
- Sarah Miles az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Sarah Miles az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Sarah Miles a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Sarah Miles az AlloCiné weboldalán (franciául)
- Sarah Miles Profile. Famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. július 4.)
