Ugrás a tartalomhoz

Sancta Maria Alemannorum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión!

A szócikk/szakasz építőjének: Ha az építés várhatóan néhány napnál tovább tart, inkább saját allapon végezd! A többieknek: amíg az építés nem fejeződik be, használd a vitalapot, hogy elkerüld a szerkesztési ütközéseket a cikk építőjével!
Legutóbbi módosítás: 2024. július 5.

A Sancta Maria Alemannorum[1] (lat. ’Német Szűz Mária’ vagy ’németek Szűz Máriája’) keresztes korabeli, romos állapotú hajdani katolikus templom Jeruzsálem óvárosában, a mai zsidó negyedben.

Leírása[szerkesztés]

A Sancta Maria Alemannorum a keresztes Jeruzsálem német negyedének keleti lejtőjén, a Németek utcájában épült; ezt a területet ma a zsidó negyed(wd) foglalja el. Nem messze tőle állt a St. Thomas Alemannorum templom.[1][2] A Sancta Maria Alemannorum egy nagyobb komplexum részét képezte: délről egy emeletes csarnok, észak felől egy másik ház tartozott hozzá, valamint esetleg a templomtól délre és nyugatra feltárt keresztes korabeli épületek is a Sancta Maria Alemannoruméi lehettek.[3][4] Maga a templom keletelt, s a szentföldi keresztes építészetben népszerű bazilikális elrendezésű: a főhajót a két mellékhajótól három-három darab, négyzet alaprajzú, 1 m × 1 m-es oszlop választotta el. Ezek közül csak a szentélyhez legközelebb eső oszloppár talapzata maradt eredeti helyén; illetve megőrződött a nyugati fal két pilasztere.[5][3] Az in situ található „könyökoszlopok” – a jeruzsálemi keresztes építészet vívmányai: behajlított könyök formájú gyámkövek díszesen faragott oszlopfővel – arra utalnak, hogy a főhajót dongaboltozat fedte. A könyökoszlopok főjét levélmotívumok ékesítették.[6][7][8]

Mindhárom hajót félköríves, ablakos apszis zárta. A középső apszis ablaka alacsony, ám széles; a szélső apszisokban ellenben kettő-kettő egymás fölött, ezek magasak és keskenyek.[2] Hasonlóan többek között a Szent Anna-templomhoz(wd), az apszisokban egy-egy oltár állhatott. A szentély padlózata a hajókéhoz képest egy lépcsőfoknyival magasabban volt, az apszisfalak mentén kőpad futott körbe.[3] A lejtős domborzati viszonyok miatt a szentélyt alulról egy 5 méteres belmagasságú, boltozatos helyiség támasztotta alá, melyet a keresztes korszak után beköltöző lakók víztározóként hasznosítottak.[9] A templom alapterülete A. Ovadiah mérései szerint hozzávetőleg 20 × 12 m: a főhajó 5 m, a mellékhajók 3,5 m szélesek; a középső apszis 2,6 m, a szélsők 2 m mélyek.[9] Denys Pringle ugyanezeket a számokat a következőképp közli: alapterület 23 × 15,6 m; főhajó szélessége 4 m, a mellékhajóké 2,8 m.[5] Az északi apszis falának alsó részében fehér alapon sötétbarna mintás freskómaradványok nyomaira bukkantak, de stílusukat és keletkezési idejüket nem lehet megállapítani. A faragott mészkőtömbökből rakott falak 1,5–2 m vastagok voltak.[9] A legmagasabb épen maradt falszakasz 4,9 méterig nyúlik.[10] A padló kétrétegű: az alsó döngölt agyag, a felső, a templom keleti és középső részén épségben megmaradt réteg fehér, 20 × cm-es kőlapos burkolat. Kettős rétege arra enged következtetni, hogy a templomot két fázisban építették.[9]

A nyugati oldalon, a szentéllyel ellentétesen három bejárata volt a templomban: a középső román stílusú, magas és széles (2,9 × 1,15 m); a két szélső alacsonyabb és egyszerűbb. A baloldali ajtó alá 10 méter mély ciszternát vájtak.[11] A templom északi oldalából négy átjáró nyílott az ottani épület felé; a déli részen három lépcsőfokos, széles boltozat vezetett át az ispotálycsarnok felső szintjére.[12] A déli apszis külső falában 1,2 m széles, 2,6 m magas boltíves fülkét alakítottak ki, keretét két faragott gyámkő zárta. A fülke eredeti funkciója ismeretlen; egy későbbi beavatkozás során 1 m széles nyílást ütöttek rajta, ezáltal teremtve bejárót az apszisba.[9]

A tető nem maradt meg, de a korszakra jellemző nyeregtető lehetett. A feltárást vezető A. Ovadiah nem tartja kizártnak, hogy a nyugati oldalon egykoron harangtorony magasodhatott.[9]

A templomhoz tartozó épületek[szerkesztés]

A templom mindkét oldalán szintúgy a keresztes korszakból származó, a kelet–nyugat tengelyre fekvő épület állt. Az északi oldali hozzávetőleg a templommal azonos vonalban kezdődött, de hosszabb volt nála; a déli csarnok is túlnyúlott a templomon, de nyugati fala beljebb esett a temploménál.[13]

A déli oldal kétemeletes csarnokát illetően a történeti források nem egyértelműek arra vonatkozólag, ez hospice-ként vagy ispotályként működött-e; az épületek feltárását végző régészek szerint utóbbiként, míg előbbi funkcióját a templom északi oldalán lévő, fel nem tárt épület töltötte be.[14] A csarnok alsó szintjét három főpillér tagolta két széles folyosóra, illetve folyosónként négy-négy keresztboltozatra. A boltíveket a középen elhelyezkedő három oszlopon kívül nyolc további falpillér tartotta.[15] A folyosók keleti végén egy-egy ablak volt, s további egy ablak nézett az épület déli sarkából az utcára. Az alsó szintre a templom déli oldalának támaszkodó lépcsőn lehetett lejutni.[9] Az emelet hasonló elrendezésű, de kissé díszesebb volt:[15] egymástól körülbelül 3 méterre álló, négyzetes oszlopokra nehezedett a bordás keresztboltozatos mennyezet. A kolumnák a templomhoz hasonlóan itt is könyökoszlopok; lekerekített talapzatuk alatt hellenisztikus korból származó falmaradványok fellelhetőek; vélhetően a mamelukok idejében erre az alépítményre egészében megőrzött vakolt falat húztak fel.[9]

A templom északi felén álló ház viszonylag nagy méretű, 21 m × 36 m-es, téglalap alakú, udvaros épület lehetett.[15]

Története[szerkesztés]

Az isteni kegyelem arra indított egy tiszteletreméltó és vallásos németet, aki a városban élt a feleségével, hogy saját költségén ispotályt építtessen, ahová szegény és beteg németeket fogadhat be. Ám minekutána sok szegény zarándok látogatta a házát, azért, hogy az általuk ismert nyelvet használhassák, a pátriárka beleegyezésével és áldásával kápolnát emeltetett az imént említett ispotály szomszédságában, és Isten anyjának, a Boldogságos Máriának szentelte.

“
”
Vitry Jakab: Historia Hierosolymitana[16]

A 13. század első felében író Vitry Jakab(wd) francia teológus és krónikás tudomása szerint az első keresztes hadjárat után nem sokkal egy Jeruzsálemben letelepedő német ember és a felesége ispotályt és hozzá tartozó templomot hozott létre a városban, kifejezetten német honfitársaik számára.[17] Ezt a Sancta Maria Alemannorum templomával és kórházával szokás azonosítani. Egy, az 1380-as évekre datált forrás 1127-re teszi az alapítás évét, és említ egy további, a német nőknek fenntartott ispotályt is.[17] Időben a legkorábbi beszámoló az 1160-as évek végén a Szentföldre elzarándokoló Würzburgi Jánostól(wd), egy német paptól származik, akinek úti leírásában már szerepel a Sancta Maria Alemannorum: „[van ebben az utcában] egy ispotály egy templommal, melyet újonnan építettek Szűz Mária tiszteletére, s a »Német háznak« hívják. Kevés olyan nem németajkú van, ha akad egyáltalán, aki adományt juttatna neki.”[18]

A németek és a johanniták ispotályai valószínűleg vetélkedhettek egymással, elsősorban a működéshez szükséges adományokért; a versengés megszüntetésének érdekében 1143 decemberében II. Celesztin pápa a német ispotály perjelét és az ott szolgáló testvéreket (servientes) – a német ispotály külön identitásának megőrzése mellett – a johanniták mesterének fennhatósága alá rendelte.[17] 1176-ban a német ispotályban temették el a jeruzsálemi zarándoklaton életét vesztő Zsófia bentheimi grófnőt(wd).[17]

A templom pusztulása minden valószínűség szerint 1187-re tehető, amikor Szaladin egyiptomi szultán seregei elfoglalták Jeruzsálemet a keresztesektől.[19] Nem ismeretes, mi lett a német ispotályban és templomban szolgáló papok, testvérek sorsa − talán Európába menekültek, erre utalhat III. Kelemen pápának a „jeruzsálemi Szűz Mária-templom német testvéreit” az egyházfő védelme alá vevő, 1191. február 6-ai dokumentuma.[17] Akkon 1189–91-es ostroma alatt német keresztes lovagok alapítottak egy másik szentföldi német ispotályt, mely hamarosan a Német Lovagrenddé nőtte ki magát.[20] Noha a teuton legendák, illetve például II. András magyar király 1211 körüli kiváltságlevelei folytonosságot tételeznek a jeruzsálemi és az akkoni német lovagrend között,[10] a történészi konszenzus szerint sem személyi, sem birtokbeli kapcsolat nem volt a két alapítás között.[20] A teuton lovagrend csak 1129 áprilisában – miután Jeruzsálem visszakerült keresztény fennhatóság alá a hatodik keresztes hadjárat eredményeként – kapta meg II. Frigyes német-római császártól a hajdani jeruzsálemi német ispotályt és annak birtokait. Az adomány ellen az 1143-as, a templomot és az ispotályt a johanniták alá rendelő pápai rendelkezésre hivatkozva a johanniták 1229-ben és 1239-ben is tiltakoztak az aktuális pápánál; panaszuk mindkét alkalommal elutasításra talált, és Jeruzsálem 1244-ben újfent muszlim kézre jutott.[10]

A falmaradványokat az újkorban először a Palestine Exploration Fund megbízásából tevékenykedő C. F. Tyrwhitt-Drake, T. Chaplin és C. R. Ronder azonosította és írta le a Sancta Maria Alemannorumként 1872-ben. A jobb állapotban megmaradt nyugati szárny falai között ekkor családok laktak.[1] A templomromok újrafelfedezésére 1968-ban került sor: az 1967-ben a jeruzsálemi óvárosban megkezdődött, nagyszabású régészeti vizsgálódások keretében tárták fel, miközben a Siratófalhoz tervezett új út vonaláról távolították el a romokat.[1] A templomot és a déli csarnokokat kiásták, az északi oldalán lévő építmények azonban feltáratlanul maradtak.[3] A későbbi korokból származó kiegészítések visszabontása után a területet régészeti parkként nyitották meg.[10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d Bahat, Dan: Recently-Discovered Crusader Churches in Jerusalem. In Ancient Churches Revealed. Szerk. Yoram Tsafrir. Jerusalem: Israel Exploration Society; Washington D.C: Biblical Archaeology Society. 1993. 123–127., különösen 123. o. ISBN 9789652210166  
  2. ↑ a b Boas 2001  125. oldal
  3. ↑ a b c d Ovadiah 1993  136. oldal
  4. ↑ Boas 2001  89. oldal
  5. ↑ a b Pringle 2007  231. oldal
  6. ↑ Grabiner, Esther: The Elbow Column: An Original Crusader Creation. In Knights of the Holy Land: The Crusader Kingdom of Jerusalem. Szerk. Silvia Rozenberg. Jeruzsálem: The Israel Museum. 1999. 193–201. o. ISBN 9789652782342  
  7. ↑ Pringle 2007  231–32. oldal
  8. ↑ Israel Antiquities Authority: “Elbow” column and smooth-leaf capital. The Israel Museum (angolul) (Hozzáférés: 2024. július 2.) A Sancta Maria Alemannorumban talált könyökoszlopok egyike.
  9. ↑ a b c d e f g h Ovadiah 1993  138. oldal
  10. ↑ a b c d Pringle 2007  229. oldal
  11. ↑ Ovadiah 1993  136–37. oldal
  12. ↑ Ovadiah 1993  137. oldal; Boas 2001  126. oldal
  13. ↑ Pringle 2007  230. oldal
  14. ↑ Ovadiah 1993  138–39. oldal
  15. ↑ a b c Boas 2001  160. oldal
  16. ↑   Jacques de Vitry: A History of Jerusalem, A.D. 1180. Ford. Aubrey Stewart. London: Palestine Pilgrims’ Text Society. 1896. 55. o. = PPTS, 11.   Idézi Boas 2001  160. oldal
  17. ↑ a b c d e Pringle 2007  228. oldal
  18. ↑ Folda, Jaroslav: The Art of the Crusaders in the Holy Land, 1098–1187. Cambridge: Cambridge University Press. 1995. 405. o. ISBN 9780521453837  
  19. ↑ Ovadiah 1993  139. oldal
  20. ↑ a b Sarnowsky, Jürgen: Teutonic Order. In The Crusades: An Encyclopedia. Szerk. Alan V. Murray. Kalifornia, Santa Barbara: ABC-CLIO, Inc. 2006. 1158–1166., különösen 1158. o. ISBN 1-57607-862-0  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sancta_Maria_Alemannorum&oldid=27268017”