Ugrás a tartalomhoz

Samuel Willenberg

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Samuel Willenberg
Samuel Willenberg 2013-ban
Samuel Willenberg 2013-ban
Született1923. február 16.[1]
Elhunyt2016. február 19. (93 évesen)[3][1]
Állampolgárságalengyel
izraeli
Nemzetiségezsidó
HázastársaAda Willenberg(wd)
GyermekeiOrit Willenberg-Giladi
Foglalkozásatiszt (hadnagy)
földmérő mérnök
IskoláiJeruzsálemi Héber Egyetem(wd)
Kitüntetései
  • a Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztje
  • Cross of Valour
  • Cross of the Warsaw Uprising
  • Silver Cross of the Virtuti Militari
  • Commander with Star of the Order of Polonia Restituta
Halál okaagyi érkatasztrófa
a treblinkai felkelés résztvevője
A Wikimédia Commons tartalmaz Samuel Willenberg témájú médiaállományokat.

Samuel Willenberg, katonai fedőneve Igo (Częstochowa, Lengyelország, 1923. február 16. – Tel-Aviv, Izrael, 2016. február 19.) önkéntesként csatlakozott a lengyel hadsereghez a lengyelországi hadjárat alatt 1939-ben. 1942–1943-ban zsidóként a treblinkai megsemmisítőtábor foglya volt és részt vett az ottani felkelésben és tömeges szökésben. Azután részt vett a lengyel ellenállási mozgalomban és a varsói felkelésben, majd partizánként harcolt. A háború után a hadsereg tisztje lett, de 1950-ben kivándorolt Izraelbe. Ott földmérő mérnök lett, majd nyugdíjasként képzőművészettel foglalkozott. Sokat tevékenykedett a holokauszt megismertetése érdekében. A treblinkai tábor utolsó túlélője volt.

Életrajza

[szerkesztés]

Deportálása előtt

[szerkesztés]

Apja, Perec Willberg festő és egy częstochowai zsidó gimnázium tanára volt. Többek között zsinagógákat díszített. Samuel anyja, Maniefa, született Popow, ortdodox orosz volt, de házasságakor a zsidó vallásra tért át.[5] Samuelnek két nővére is volt, Ita és Tamara.[6]

Lengyelország megtámadásakor Samuel 16 éves volt és szünidejét töltötte Radość(wd)-ban, Varsó mellett, anyjával és nővéreivel együtt. Szeptember 6-án elindult keletnek, Lublin felé. Az úton csatlakozott a lengyel hadsereghez és részt vett harcokban. Szeptember 25-én Chełm közelében súlyosan megsebesült egy szovjet egységgel való ütközetben. Három hónapot egy tábori kórházban töltött, majd visszatért Radośćba. 1940 elejétől a család Opatów-ban(wd) élt együtt. Samuel azzal segítette családját, hogy apja festményeit árulta parasztoknak, majd néhány hónapig egy starachowicei acélműben dolgozott.[6]

1942-ben a család „árja igazolványokat” szerzett be és Częstochowába költözött vissza, de Samuel nővéreit feljelentette egy szomszéd, hogy zsidók, és a németek elhurcolták őket a család által ismeretlen helyre. Anyjuk elindult felkutatni őket, Samuel pedig visszatért Opatówba és a németek által ott kijelölt gettóba került. 1942. október 20-án elhurcolták Treblinkába a gettó kb. 6500 lakójával együtt.[7][5]

Treblinkában

[szerkesztés]

Amikor a deportáltakat szállító tehervonat a táborba érkezett, Willenberg apja egyik pecsétes overallját viselte. Szerencséjére az egyik fogoly azok közül, akik a vágány platformján dolgozott, azt mondta neki, hogy adja ki magát kőművesnek, amikor az SS-ek iparosok jelentkezését fogják kérni. Ezzel dolgozó fogoly lett, azok közé tartozva, akiket ideiglenesen életben hagytak a táborban szükséges munkák végzésére. Mindazokat, akikre a SS-eknek nem volt szüksége, azonnal behozataluk után elgázosították.[5][8]

Willenberget abba a csapatba osztották be, amelyet a deportáltaktól megölésük előtt elszedett holmikat osztályozta.[9] Egyszer nővérei ruhái kerültek a kezébe.[10] Később abba a csapatba került, amelyet a közeli erdőbe vittek fenyőágakat vágni. Ezeket bevitték a táborba és a szögesdrót kerítéseket tűzdelték velük tele, hogy ne lehessen belátni mögéjük. Folyamatosan kellett helyettesíteniük az elszáradt ágakat.[11]

A dolgozó foglyok állandó rettegésben éltek. Különféle okokból és ürügyekkel büntették őket. Willenberg is egyszer 25 szíjütést kapott, és sebei a hátán megfertőződtek. Ő meggyógyult, nem mint azok, akiket lelőttek, ha már nem voltak képesek dolgozni a büntetés után, akárcsak azokat, akik túlságosan legyengültek vagy túl betegek voltak.[12] Mint az összes többi dolgozó fogoly, Willenberg tudta, hogy ők is megsemmisítésre vannak ítélve, csak azt nem tudták, meddig hagyják őket életben.[13]

1943 februárjában–márciusában egyes események Németország közeli legyőzését jelezték, ezért a foglyok arra gondoltak, hogy hamarosan mindannyiukat megölik. Annak érdekében, hogy ezt elkerüljék, néhányan, akik a foglyok elitjéhez tartoztak (az SS-ek betegszobájának egyik orvosa, munkacsapatokhoz tartozó csoportok munkavezetői, egy kápó(wd) stb.) bizottságot alkottak, mely arra a meggyőződésre jutott, hogy csak akkor van esélyük legalább egy részüknek megmenekülni, ha lázadást szerveznek, és az összes fogoly megszökik.[14][15] A bizottság kb. 60 fogolyt talált megbízhatónak arra, hogy bevonják az összeesküvésbe,[16] köztük Willenberget, aki azon kevesek közé tartozott, akiknek volt némi katonai tapasztalata.[17] Többek között hozzájárult pénz beszerzéséhez. Például egyszer nagy összeget vitt a bizottság főnökének a Goldjudentől (az arannyal megbízott zsidóktól), akik a deportáltaktól elszedett pénz és értéktárgyak osztályozását végezték és életük kockáztatásával sajátítottak el ilyeneket. Ezt a pénzt fegyverek vásárlására szánták a táboron kívülről,[18] ami egyébként csak nagyon kis mértékben sikerült.[19][20][21]

A foglyok 1943. augusztus 2-án lázadtak fel. Tervük szerint sikerült közvetlenül a felkelés kirobbantása előtt fegyvereket, lőszert és gránátokat kivenniük a fegyvertárból, de megakadályozta ezt egy előre nem látott esemény, és nem tudtak eleget kivenni. Azután újabb váratlan esemény miatt nem tudták követni a tervet, és káosz tört ki. Mégis a felkelőknek sikerült felgyújtaniuk a tábor nagy részét, de csak kevés lövéssel tudták viszonyozni az őrök sokkal több fegyvereinek tüzét.[22] Amint a megemlékezéseiben állította, Willenberg elvette a fegyvert egyik társától, aki habozott lőni, és ő ölt vagy sebesített meg egy őrt, aki géppuskával tüzelt őrtornyából. Miután kiszökött a táborból, azt vette észre, hogy lövés érte az egyik lábát.[23]

Sok fogoly meghalt a felkelés alatt és amikor megpróbáltak kijutni a táborból, azonban 350-400 személynek sikerült megszöknie.[24] A németek a szökevények likvidálására irányuló hajtóvadászata nyomán csak 77 fogoly menekült meg és élte túl a háborút, köztük Willenberg.[25][26]

A szökés után

[szerkesztés]

Willenberg lengyelek segítségének[5] és annak a pénznek köszönhetően menekült meg, amit életének kockáztatásával szerzett meg. Ezt azokban a ruhákban elrejtve találta, amelyek osztályozás közben kerültek a kezébe.[27] Sikerült eljutnia apjához, aki Varsóban rejtőzködött hamis papírokkal.[28] Az ellenállási mozgalom tagja lett, többek között közreműködött fegyverek beszerzésében. Ignacy Popow névre szóló hamis papírokkal rendelkezett, innen az Igo katonai fedőneve. 1944. augusztus 1-je után részt vett a varsói felkelés harcaiban, majd ennek leverése után vidékre menekült és partizán egységben harcolt tovább.[28][29]

A háború után

[szerkesztés]

A harcok megszűnése után Willenberg olyan zsidó gyerekek felkutatásával foglalkozott, akik lengyeleknél élték túl a megszállást, és önvédelmi tanfolyamokat szervezett fiatal zsidók számára. Azután tiszti iskolát végzett és katonai repülőtér parancsnoka lett Łódź közelében, Tomaszów Mazowieckiben. Hadnagyi rangig vitte,[28] de csak 1946-ig maradt a seregben.[30]

1948-ban feleségül vette Ada Willenberget(wd) (született Lubelczyk), aki a megszállás alatt megszökött a varsói gettóból, majd hamis árja igazolvánnyal Németországba vitték munkára. 1950-ben feleségével és édesanyjával kivándoroltak Izraelbe.[31][5]

Izraelben földmérő mérnöki tanulmányokat végzett és ebben a szakmában dolgozott 40 éven át. Fő földmérő lett az Építés- és Lakásügyi Minisztériumban. 1960-ban született Orit lánya, aki építész lett.[32]

A częstochowai gettó helyén létesített emlékmű Samuel Willenberg terve szerint

1993-ban nyugállományba vonult, képzőművészeti tanulmányokat folytatott egy szabadegyetemen és főleg treblinkai tapasztalataiból ihletett kis bronzszobrokat kezdett készíteni.[33] Szobraiból kiállítást rendeztek Hamburgban és Berlinben, majd 2003-ban Varsóban és Częstochowában. 2009-ben felavatták az általa tervezett emlékművet a częstochowai gettó helyén.[28]

Kötelességének tartotta tanúskodni a holokauszt idején átélt tapasztalatairól. Már 1945-ben megírta emlékiratainak első változatát, amelyet hivatalos tanúvallomásként iktattak be, de nem jelent meg és gépírott szövegként van meg a varsói Zsidó Történelmi Intézet(wd) levéltárában.[34] 1983-tól kezdve harmincnál több treblinkai látogatáson vett részt izraeli fiatalokkal, előadásokat tartva maga készítette rajzok felhasználásával is.[28]

Samuel Willenberg 2013-ban, a treblinkai tábort bemutatva rajzai felhasználásával

Emlékiratai héberül jelentek meg először, 1986-ban,[35] majd angolul (1989-ben), lengyelül (1991-ben) és egyéb nyelveken.[28]

2023-ban leleplezett emléktábla Perec és Samuel Willenberg tiszteletére az apa varsói lakásának épületén[36]

1994-ben visszakapta lengyel állampolgárságát, amit 1950-ben vontak meg tőle kivándorlásakor.[28]

Nyolc dokumentumfilm készült Willenberg részvételével[28], köztük az alábbiak:

  • 2002 – Ostatni świadek (Az utolsó tanú) – lengyel film Kalman Taigman(wd) fogolytársával is;[37]
  • 2002 – A pesar de Treblinka (Treblinka ellenére) – uruguayi film Taigmannal és Chil Rajchman társukkal is;[38]
  • 2012 – Death Camp Treblinka: Survivor Stories (A treblinkai haláltábor. Túlélők elbeszélései) címmel az Egyesült Királyságban és Treblinka's Last Witness (Treblinka utolsó tanúja) címmel az Amerikai Egyesült Államok-ban – a BBC filmje Willenberggel a volt tábor helyén, Varsóban és Izraelben, itt Taigmannal együtt.[39]

Willenberget több kitüntetéssel tisztelték meg:[28]

Willenberg 2016-ban hunyt el Tel-Aviv-ban, 93 éves korában. Ő volt a treblinkai tábor utolsó túlélője.[40]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
  2. ↑ a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2023. január 29.)
  3. ↑ http://www.timesofisrael.com/samuel-willenberg-last-surviving-treblinka-prisoner-dies-at-93/
  4. ↑ http://www.deutschlandfunk.de/samuel-willenberg-letzter-ueberlebender-des-ns.447.de.html?drn:news_id=583301, 2016. február 21.
  5. ↑ a b c d e (angolul) Samuel Willenberg – T2 prisoner (Samuel Willenberg, a Treblinka 2. foglya). Treblinkai Múzeum, muzeumtreblinka.eu (Hozzáférés: 2025. január 7.).
  6. ↑ a b Żbikowski 2004, 176. o.
  7. ↑ Grynberg – Kotowska 2003, 202. o.
  8. ↑ Willenberg 2004, 9. o.
  9. ↑ Webb 2014, 86. o.
  10. ↑ Willenberg 2004, 50. o.
  11. ↑ Hausser-Gans 2016, 142. o.
  12. ↑ Hausser-Gans 2016, 207. o.
  13. ↑ Hausser-Gans 2016, 185. o.
  14. ↑ Arad 1999, 270–272. o.
  15. ↑ Webb 2014, 99. o.
  16. ↑ Arad 1999, 277. o.
  17. ↑ Hausser-Gans 2016, 277. o.
  18. ↑ Willenberg 1979, 204. o.
  19. ↑ Arad 1999, 273. o.
  20. ↑ Webb 2014, 101–102. o.
  21. ↑ Willenberg 1979, 226. o.
  22. ↑ Arad 1999, 288–293. o.
  23. ↑ Willenberg 1979, 211–212. o.
  24. ↑ Arad 1999, 298. o.
  25. ↑ Webb 2014, 233–256. o.
  26. ↑ Kopówka – Rytel-Andrianik 2011, 351. o.
  27. ↑ Willenberg 1979, 248. o.
  28. ↑ a b c d e f g h i (lengyelül) Samuel Willenberg, samuelwillenberg.org (Hozzáférés: 2025. január 7.).
  29. ↑ Willenberg 2004, 109. o.
  30. ↑ (lengyelül) Samuel Willenberg. A Varsói Felkelés Múzeuma, 1944.pl (Hozzáférés: 2025. január 7.).
  31. ↑ (lengyelül) Krystyna i Samuel Willenberg. POLIN Wirtualny Sztetl, sztetl.org.pl (Hozzáférés: 2025. január 7.).
  32. ↑ (lengyelül) Orit Willenberg-Giladi, samuelwillenberg.org (Hozzáférés: 2025. január 7.).
  33. ↑ (angolul) Interview with Samuel Willenberg, Survivor of the Treblinka Death Camp (Interjú Samuel Willenberggel, a treblinkai haláltábor túlélőjével). Yad Vashem, yadvashem.org (Hozzáférés: 2025. január 7.).
  34. ↑ (lengyelül) Memoirs of Samuel Willenberg. Yad Vashem, collections.yadvashem.org.
  35. ↑ מרד בטרבלינקה (Felkelés Treblinkában). Jeruzsálem: Védelmi Minisztérium Kiadója, 1986.
  36. ↑ A rajta levő Jézus-kép annak a rajznak a másolata, amelyet Perec Willenberg az alagsorban rajzolt a varsói felkelés idején. A lakók tudatában ez mentette meg a házat a bombázásoktól (Łozińska 2023.).
  37. ↑ (lengyelül) Ostatni świadek, filmpolski.pl (Hozzáférés: 2025. január 7.).
  38. ↑ (angolul) A pesar de Treblinka, imdb.com (Hozzáférés: 2025. január 7.).
  39. ↑ (angolul) Death Camp Treblinka: Survivor Stories, imdb.com (Hozzáférés: 2025. január 7.).
  40. ↑ Miller 2016.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • (lengyelül), (angolul) Treblinka jest we mnie (Treblinka bennem van), samuelwillenberg.org (Hozzáférés: 2025. január 7.)
  • (lengyelül), (angolul) Treblinka's Last Witness (Treblinka utolsó tanúja) (Hozzáférés: 2025. január 7.)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Samuel_Willenberg&oldid=27817756”