Bókoló zsálya
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 250 000 Ft[1] | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Salvia nutans (L.) | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bókoló zsálya témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bókoló zsálya témájú kategóriát. |
A bókoló zsálya vagy kónya zsálya (Salvia nutans) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe, az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, ritka, évelő zsályafaj. A magyar flóra egyik legveszélyeztetettebb faja, a populációinak kis mérete és termőhelyének kis kiterjedése miatt.
Morfológiai jellemzői
[szerkesztés]60–100 cm-es levéltelen, négyszögletes keresztmetszetű szárral rendelkezik. Tőálló levelei 15–30 cm hosszúak, 6–10 cm szélesek, háromszög-tojásdadok, vagy lándzsásak. A levelek csipkés szélűek, fonákukon szürkésen molyhosak.
Virágzáskor a virágzat ágai bókolnak, rajtuk tömött, rövid álfürtök találhatók. Virágai lila színűek.
Élőhelye
[szerkesztés]A faj élőhelye hazánkban leginkább a löszpusztarét társulásokban jelenik meg, olyan fajok társaságában, mint a vetővirág (Sternbergia colchiciflora), közönséges borkóró (Thalictrum minus), macskahere (Phlomis tuberosa), pusztai meténg (Vinca herbacea), selymes boglárka (Ranunculus illyricus) vagy tavaszi hérics (Adonis vernalis).
Jellemző a bókoló zsályának a ligeti zsályával (Salvia nemorosa) alkotott hibridje (Salvia x betonicifolia), ami mindkét hazai termőhelyén előfordul. Romániából ismeretesek más zsályafajokkal alkotott hibridjei is.
Elterjedése
[szerkesztés]A bókoló zsálya populációinak összefüggő, nagy foltjai találhatók Ukrajna déli és középső területein. A faj elterjedésének határa a Krím-félszigettől délre, a Kaukázustól északra a Volga-könyökig húzódik, majd az Urál-folyó és az Urál-hegység mentén északra kanyarodva a Káma-folyó vidékéig terjed.
Magyarország, ezen belül is a Dél-Tiszántúl az elterjedésének a nyugati határa. Mára hazánkban négy populációra csökkent előfordulása. Ezek Kondoros, Ecsegfalva, Nagy-Tatársánc (Pusztaföldvár), valamint a Csanádi-puszták.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
