Salgó Olga
| Salgó Olga | |
| Élete | |
| Született | 1903. április 27. Nagyenyed |
| Elhunyt | ? |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers, próza |
Salgó Olga (Nagyenyed, 1903. április 27. – ?) erdélyi magyar költő, elbeszélő.
Életútja
[szerkesztés]Tanulmányait a kolozsvári állami és a debreceni római katolikus tanítóképzőben, majd a budapesti Országos Zenedében végezte. 1925-től Désen élt.
Versei és novellái a Debreceni Hírlap, Erdélyi Szemle, Ellenzék, Előre, Keleti Újság, Napkelet, Pásztortűz, Színház és Társaság, Vasárnap lapjain jelentek meg. Walter Gyula szerint: „Alapmotívuma költészetének: a szeretet, a lélek nemes és tiszta harmonizmusa, amely az embert az emberrel, önmagával szemben védi… Színes, gazdag, sokhúrú egyéniség, akiben a fegyelmezetlenségek is csak a talentum lázadozásait, kereteket áttörni akaró szellemét mutatják. Éppen ezért a rím konvencióin sokszor túlteszi magát…, de van benne finom zeneiség, dallamos elmélyedés…”
Kötete
[szerkesztés]- A szeretet örök (versek, Kolozsvár, 1930)
Források
[szerkesztés]- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.
További információk
[szerkesztés]- Walter Gyula: Salgó Olga versei. Pásztortűz, 1930. 350.
- Salgó Olga versei. Erdélyi Szemle, 1930/7–8.
- Nyírő József: A szeretet örök. Salgó Olga versei. Keleti Újság 1930. máj. 8.
.svg){kind=small}