Salamaua–lae-i hadjárat

Salamaua–lae-i hadjárat
B-24-es Salamaua felett
Konfliktus	Második világháború
Időpont	1943. június 30. – 1943. szeptember 16.
Helyszín	Új-Guinea
Eredmény	Szövetséges győzelem
Szemben álló felek
Egyesült Államok Ausztrália Japán Birodalom
Parancsnokok
Edmund Herring Stanley Savige Edward Milford George Wootten George Alan Vasey Hidemicsu Nakano
Szemben álló erők
30 000 11 000
Veszteségek
2377 10 300

A salamaua–lae-i hadjárat a második világháború egyik hadművelete volt Új-Guineán 1943. június 30. és szeptember 16. között, amelynek során a szövetséges csapatok kiszorították a japánokat a névadó két településről.

Háttér

A térség térképe

A japánok által megszállt Salamaua és Lae elleni akciók a Postern hadművelet első mozzanatai voltak. A japánok 1942 márciusában foglalták el a Huon-öböl partján fekvő két települést. A két bázis először a japán védelmi vonal része volt, később azonban innen kezdtek terjeszkedni a sziget délkeleti része felé. A Kokoda ösvényért folytatott harcok idején a településeknek támogató szerepük volt. Amikor elbukott a japán erőfeszítés Port Moresby elfoglalására, a szövetségesek az északi parton fekvő Buna és Gona közelében kialakított japán hídfők ellen fordultak, amelyek 1943. január 22-én elestek. A területről 5400 japán katonának sikerült visszavonulnia Salamauába és Laébe.

1943 áprilisában megszületett az Elkton III terv, amelynek célja az Új-Britannián található japán bázis, Rabaul semlegesítése volt. A terv értelmében William Halsey admirális csapatai a Salamon-szigeteken, Douglas MacArthur tábornok katonái pedig Új-Guineán és Új-Britannián fognak tevékenykedni. Az első hadmozdulat, amelyet a Chronicle hadművelet keretén belül hajtottak végre, a Woodlark- és Kiriwina-szigetek elfoglalása volt, Pápua keleti csücskén. Az Elkton III második része Salamaua, Lae, Finschhafen és Madang elfoglalását irányozta elő. Ezt az akciósorozatot a Postern hadműveletbe illesztették, amely 1943. június 30. és 1944. április 26. között zajlott. A hadművelet első fejezete a két kulcsfontosságú japán bázis, Salamaua és Lae elfoglalása volt.

A japánok tisztában voltak a két településre leselkedő veszéllyel, ezért 1943 januárjában megpróbálták elfoglalni az ausztrál Kanga Force központját, a Salamauától 45 kilométerre fekvő Waut, de akciójuk sikertelen volt. Márciusban megkíséreltek a tenger felől erősítést juttatni Salamauába és Laéba, de a konvojt a szövetséges légierő a Bismarck-tengeri csatában megsemmisítette. A nyolc szállítóhajóból mindet, a nyolc kísérő romboló közül négyet elsüllyesztettek, háromezer japán katona halálát okozva így. A japánok kénytelenek voltak a térségben állomásozó 11 ezer katonával felvenni a harcot.

A hadmozdulatok

Az első hadmozdulat Salamaua bevételére irányult. 1943. június 29-30. éjszakáján 1400 amerikai katona szállt partra a Nassau-öbölben. Ezután az ausztrál csapatok Wauból kiindulva átvágtak a hegyeken, és július 17-én elfoglalták Mubo falut, majd a Tambu-hegyet, és megkezdték a Salamaua közötti gyűrű bezárását. A japán kiürítették a települést, amelybe szeptember 11-én vonultak be az amerikaiak.

Szeptember 4-én ausztrál csapatok szálltak partra Laétól keletre, majd másnap amerikai ejtőernyősök elfoglaltak a nadzabi repülőteret, majd egyesültek az ausztrálokkal, és Lae ellen vonultak. A japánok hevesen ellenálltak, de szeptember 16-án a falu elesett. Miután a két falu elesett, a szövetséges csapatok két irányból indultak a madangi japán bázis ellen.

A hadjárat során a japán veszteség 10 300 katona volt, közülük 2722 meghalt. Az ausztrálok közül 500 meghalt, 1300 megsebesült, míg az amerikai veszteség 81 halott és 396 sebesült volt.

Források

• ↑ History of War: Salamaua-Lae Campaign (30 June-16 September 1943). History of War. Hozzáférés ideje: 2016. július 30.