Saint Julien-i háborús emlékmű
|
Az első világháború temetői és emlékhelyei világörökségi helyszín része |
| Saint Julien-i háborús emlékmű | |
| Saint Julien Memorial | |
 | |
| Közigazgatási adatok | |
| Ország | Belgium |
| Település | St. Julien |
| Építési adatok | |
| Készítés ideje | 1923 |
| Felállítás ideje | 1923 |
| Felavatás ideje | 1923. július 8. |
| Felhasznált anyagok | gránit |
| Elhelyezkedése | |
 Saint Julien-i háborús emlékmű
Pozíció Belgium térképén
| |
 é. sz. 50° 53′ 58″, k. h. 2° 56′ 26″50.899444°N 2.940556°EKoordináták: é. sz. 50° 53′ 58″, k. h. 2° 56′ 26″50.899444°N 2.940556°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Saint Julien-i háborús emlékmű témájú médiaállományokat. | |
A Saint Julieni-i háborús emlékmű (Saint Julien Memorial) egy kanadai első világháborús szobor a belgiumi Saint Juliennél. Az emlékmű azon a csatatéren áll, ahol a németek először támadtak harci gázzal a kanadai csapatokra. Néhány kilométeren belül található a Poelcapelle nemzetközösségi katonai temető és a langemarki német katonai sírkert.
Története
[szerkesztés]A csaknem 11 méter magas, egyetlen gránittömbből faragott emlékművet Frederick Chapman Clemesha építész tervezte, aki maga is megsebesült a Kanadai Hadtest katonájaként. Az alkotást 1923. július 8-án leplezték le. Jelen volt az eseményen a szövetséges hatalmak főparancsnoka, a francia Ferdinand Foch. „A kanadaiak súlyos árat fizettek önfeláldozásukért, és a Földnek eme pontja, amelyen a hálának és kegyeletnek ez az emlékműve magasodik, az ő vérükben fürdött. Ők írták meg az első oldalát a dicsőség könyvének, amely a háborúban való kanadai részvétel története.”[1]
Az emlékmű egy karcsú téglatest, tetején egy belőle felsőtestig kifaragott, lefelé néző, stilizált puskáját maga előtt tartó katonával. A szobrot nevezik Merengő katonának (The Brooding Soldier) is. A gránit a Vogézekből származik, a büsztöt Brüsszelben faragták ki. Oldalán a következő felirat olvashatóː „Ez az oszlop jelzi a csatateret, ahol a brit balszárnyon 18 ezer kanadai elszenvedte az első német gáztámadást 1915. április 22-24-én. Kétezren elestek, és itt fekszenek eltemetve”.[1]
2023 óta az első világháború temetői és emlékhelyei részeként a világörökséghez tartozik.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Veterans
- ↑ Funerary and memory sites of the First World War (Western Front). whc.unesco.org (Hozzáférés: 2024. szeptember 26.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Veterans: St. Julien Canadian Memorial. Veterans.gc.ca. Hozzáférés ideje: 2021. december 3.