Sacrosanctum Concilium
| Sacrosanctum Concilium (Szentséges Zsinat) | |
.svg) | |
| Dokumentum típusa: | konstitúció |
| Zsinat: | Második vatikáni zsinat |
| Pápa neve: | VI. Pál pápa |
| Kibocsátás dátuma: | 1963. december 4. |
| Témája: | Konstitúció a szent liturgiáról |
| Következő dokumentum: | Lumen gentium |
A Sacrosanctum Concilium a II. vatikáni zsinat konstitúciója a szent liturgiáról, melyet 1963. december 4-én hirdetett ki VI. Pál pápa. Ez volt a második vatikáni zsinat első elfogadott dokumentuma, melyet 2147 püspök támogatott 4 ellenszavazat ellenében. Hatására a katolikus liturgia teljesen megváltozott, a laikus hívek nagyobb mértékben kapcsolódtak be a szentmise és az egyéb liturgikus események ünneplésébe.
Tartalma
[szerkesztés]- Bevezetés
- A Zsinat célja
- A liturgia és az Egyház
- A konstitúció jellege
- A szertartások megbecsülése
- Első fejezet: A Szent Liturgia megújításának és ápolásának általános elveiről
- A szent liturgia természetéről és jelentőségéről az Egyház életében
- A liturgikus nevelés és a tevékeny részvétel
- A szent liturgia megújítása
- Általános irányelvek
- A liturgia hierarchikus és közösségi jellegéből fakadó szabályok
- A liturgia tanító és lelkipásztori jellegéből fakadó szabályok
- A népek szelleméhez és hagyományaihoz való alkalmazkodás szabályai
- A liturgikus élet ápolása az egyházmegyében és a plébánián
- A liturgikus lelkipásztorkodás előmozdítása
- Második fejezet: Az eucharisztia szentséges misztériuma
- Harmadik fejezet: A többi szentség és szentelmények
- Negyedik fejezet: A szent zsolozsma
- Ötödik fejezet: A liturgikus év
- Hatodik fejezet: A szent zene és ének
- Hetedik fejezet: A szakrális művészet és a berendezési tárgyak
- Függelék: A II. Vatikáni zsinat nyilatkozata a naptárreformról
Célja
[szerkesztés]A vatikáni dokumentumok jellemzője, hogy az első bekezdésben közli a dokumentum célját, valamint az első néhány szó adja a dokumentum címét is. Jelen esetben a Sacrosanctum Concilium – a Szentséges Zsinat címet kapta a konstitúció, s az első szakasz magyarázatot ad a dokumentum céljára:
A Szentséges Zsinat, mivel azt a célt tűzte maga elé, hogy a keresztény életet a hívőkben napról napra gyarapítja, a változásnak alávetett intézményeket korunk szükségleteihez jobban alkalmazza, mindazt, ami a Krisztusban hívők egységét előmozdíthatja, támogatja; és mindazt, ami mindenkinek az Egyház ölébe való meghívására szolgál, megerősíti, különleges feladatának tekinti a liturgia megújítását és ápolását is.
A liturgia nyelve
[szerkesztés]A Sacrosanctum Concilium konstitúció több évszázad után több újítást is bevezetett a liturgiába, ennek egyik legfontosabb pontja, hogy engedélyezte a szertartásokon a népnyelv használatát. Többen tévesen úgy gondolják, hogy a zsinat ezen dokumentuma eltörölte a latin nyelv használatát, de a konstitúció 36. 1. § szakasza az alábbiak szerint rendelkezik: „A latin nyelv használatát, a részleges jog érvényben maradása mellett a latin szertartásokban meg kell tartani.” Ugyanezen szakasz 2. pontja szerint: „Mivel azonban mind a szentmisében, mind a szentségek kiszolgáltatásában, mind a liturgia más területein gyakran nagyon hasznos lehet a nép számára anyanyelvének használata, nagyobb teret kell számára biztosítani.” E pont alapján mint megengedett terjedt el, s mára szinte teljes egészében vette át az egyházi gyakorlat a népnyelv használatát.
Laikusok részvétele a liturgiában
[szerkesztés]A zsinat külön fontosságot tulajdonított annak, s ez a tétel ebben a konstitúcióban is megjelenik, hogy a világi hívőket minél inkább bevonják a liturgiába. Ez külön előrelépésnek tekinthető figyelembe véve az előző évszázadok gyakorlati elkülönülését, miszerint miközben a pap végezte a szertartást, addig a hívek a saját imájukat végezték, néha odatekintve a távol lévő oltárra.
Az Anyaszentegyház nagyon kívánja, hogy az összes híveket vezessék rá a liturgikus ünneplésen való teljes, tudatos és tevékeny részvételre, melyet magának a liturgiának a természete követel, s melyre a keresztény nép mint »választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép« (1Pt 2,9; vö. 2,4--5) a keresztségből eredően jogosult és kötelezett.
Összegzés
[szerkesztés]A zsinati atyák e dokumentum megalkotásával jelentősen megváltoztatták az egyház képét azzal, hogy a már kevesek által beszélt latin helyett a népnyelv használatát engedélyezték. A liturgikus változások bevezetésére VI. Pál pápa külön bizottságot hozott létre, amely később beépült az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációba.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sacrosanctum Concilium című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Amerio, Romano. Iota Unum. Kansas City: Sarto House (1996). ISBN 0-9639032-1-7
- Jungmann, JA. Constitution on the Sacred Liturgy, Commentary on the Documents of Vatican II. London; Freiburg am B.: Burns & Oates; Hereder & Herder, 1–80. o. (1966)
- Sinke Guimarães, Atila. In the Murky Waters of Vatican II. Metairie: MAETA (1997). ISBN 1-889168-06-8
További információk
[szerkesztés]- A konstitúció szövege latinul
- A konstitúció szövege magyarul
- A konstitúció szövege olaszul
- A konstitúció szövege angolul
- A konstitúció szövege franciául
- A konstitúció szövege németül
- Culmen et fons. A II. Vatikáni Zsinat Liturgikus konstitúciója, a Sacrosanctum concilium negyvenedik évfordulójának alkalmával, 2003. december 4-én rendezett ünnepi szimpózium tanulmánykötete; szerk. Füzes Ádám; Malezi–Szt. István Társulat, Bp., 2004 (Bibliotheca liturgica)
