Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2024-17-2
András vagy Endre calabriai herceg (1327. november 30. – Aversa, 1345. szeptember 18.) Károly Róbert magyar király fia, I. Johanna nápolyi királynő férje.
A hatodik életévében járó herceget apja 1333-ban dinasztikus okok miatt Nápolyba vitte, és ott Róbert nápolyi király gyámsága és védelme alá helyezte. Az idegen udvarban nevelkedett herceg 15 éves korában lépett házasságra Johannával, Róbert unokájával. Róbert nápolyi király halála után András a nápolyi udvarban felszínre törő hatalmi törekvések áldozatává vált. A magyar királyi ház határozott és áldozatos fellépési kísérletei akaratlanul is a tragédia előidézését okozták.
Lassan nyilik závár, kilincs,
Világ gyúlad, meg ellobog…
Jobbra, balra oldalganak
A latrok, gyilkosok.
Az előzetesen kitervelt és Aversában végrehajtott gyilkosságnál a korabeli költő, Petrarca szerint gonoszabbat a görög drámaírók fantáziája sem tudott kigondolni. A 18. évében járó András tragikus halála súlyos következmények – diplomáciai bonyodalmak, pápai vizsgálat, kivégzések, bosszúhadjáratok – sorozatát indította el. A magyar királyi ház által bűnrészességgel vádolt nápolyi királynő ellen nem indult vizsgálat.
S neje tovább alszik. Sólyma
Viraszt András teteminél;
Eldöglik a madár, – a nő
Késő vénségig él!
Az eseményekről egymásnak ellentmondó krónikák adtak tudósítást. A versrészletek Tompa Mihály 1855-ben írt, András herceg sólyma című költeményéből származnak.