Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2021-7-2
A Mercury–Atlas–6 a Mercury-program harmadik repülése volt emberrel a fedélzeten; az első olyan út, amelyen a NASA Föld körüli pályára állított egy űrhajót. A Friendship 7 rádiós hívójelet kapott űrhajó 1962. február 20-án startolt Cape Canaveralről. Utasa John Glenn ezredes volt, aki az amerikai tengerészgyalogság berepülő pilótájából vált az Eredeti Hetek tagjává. Ekkor szállított először embert az Atlas-rakéta (a repülés leginkább a rakéta korábbi hibáinak javításához szükséges tesztrepülések miatt késett 1962 februárjáig).
Az űrhajó 4 óra 55 perc 23 másodperc alatt háromszor kerülte meg a Földet egy 32,5° pályahajlású, 265×159 km-es ellipszis pályán; egy keringés 88 és fél percig tartott. A kapcsolattartáshoz a NASA egy földi rádióállomásokból és hajókból álló követő hálózatot állított fel.
Glenn számos kisebb problémát oldott meg, és a repülés nagy részét beárnyékolta az irányítók (egy tévesnek bizonyult műszerjelzés miatti) aggodalma, hogy a légkörbe lépés közben leeshet a hőpajzs, az űrhajó pedig utasával együtt eléghet. Valahol a Csendes-óceán felett Glenn rejtélyes apró szikrákat látott áramlani az űrhajó körül, és csak a következő repülés tisztázta, hogy ezek a napsütés hatására a kabinról leváló apró jégszilánkok. A harmadik keringés végén a hajó az Atlanti-óceánra ereszkedett le, mintegy 64 kilométerre a tervezett leszálló ponttól. Glennt a USS Noa romboló vette fedélzetére.
A repüléssel Glenn nemzeti hőssé vált az Egyesült Államokban. John F. Kennedy elnöktől megkapta a NASA Kiváló Szolgálatért kitüntetését, majd több várost érintő utat szerveztek számára.