Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2020-35-2
Az 1972-es sakkvilágbajnokság versenysorozata zónaversenyekből, zónaközi versenyből, a világbajnokjelöltek egyenes kieséses rendszerű páros mérkőzéseiből és a világbajnoki döntőből állt. A döntőben a világbajnok szovjet Borisz Szpasszkij kihívója az amerikai Bobby Fischer volt. Izland fővárosában, Reykjavíkban, a Laugardalshöll arénában csaptak össze 1972. július 11. – augusztus 31. között.
Az időszak kétségtelenül két legerősebb játékosának mérkőzését fokozott politikai és médiaérdeklődés kísérte, az „évszázad sakkmérkőzésének” is nevezték, miként a két évvel korábbi Szovjetunió–Világválogatott csapatmérkőzést is, amit a szovjet válogatott szoros küzdelemben 20,5–19,5-re nyert meg.
Fischer 12½–8½ arányban győzött, ezzel a szovjet sakkozók negyedszázados hegemóniáját megszakítva ő lett a sakk 11. világbajnoka, Wilhelm Steinitz után a második amerikai állampolgár. Ő az első, Amerikában született világbajnok (Steinitz Prágában született, 1886–1894 között volt a sakk első hivatalos világbajnoka, 1888-ban kapta meg az amerikai állampolgárságot).
A nagy mérkőzés több kulturális megörökítést is kapott. Köztük még a mérkőzés előtt Vlagyimir Viszockij egy kétrészes dalt írt A sakk-korona tisztelete, valamint Előkészületek és játék címmel. Havadtőy Sámuel több festményét a mérkőzés ihlette, ezekből tematikus kiállítást is rendeztek a Közép-európai Egyetem Centrális Galériájában 2007–2008-ban One Man Show címmel. Az utolsó játszma 41 lépését szimbolizáló kiállítást többek között a moszkvai Magyar Kulturális Központban is megrendezték, amelyet Borisz Szpasszkij is megtekintett.