Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2020-22-1
fogják a holdgömböt
Az Apollo–13 volt az Egyesült Államok holdprogramja, az Apollo-program hetedik küldetése, egyben a harmadik leszállási kísérlet. Utóbbi kudarcba fulladt, így ez lett a program egyetlen sikertelen küldetése. A Holdon ezúttal újabb felszínformát, a holdtengereknél idősebb felföldek egyikét szerették volna felkeresni, de a küldetés menetét alaposan megváltoztatta egy baleset. A holdra szállás meghiúsult, a fő cél az űrhajósok megmentése lett.
Az expedícióra több személycsere után végül Jim Lovell parancsnok, Jack Swigert parancsnokimodul-pilóta és Fred Haise holdkomppilóta indult el 1970. április 11-én 19:13-kor (UTC). A korábbi expedíciókhoz hasonlóan unalmas út várt rájuk, de az 55. órában balesetet szenvedtek, mivel a parancsnoki űrhajó egyik oxigéntartálya elektromos zárlat miatt túlmelegedett. A végzetes túlnyomástól robbanásszerűen szabadult meg, és ezzel a hajó elvesztette oxigénkészletének jelentős részét. A járulékos károk miatt leállt a víz- és áramtermelés, áram nélkül pedig egy sor berendezés, amitől az űrhajósok közvetlen életveszélybe kerültek. Elveszett az űrhajó meghajtása is, a hajó pedig nem a biztonságos „szabad visszatérés pályáján” haladt. A problémákat az egész holdraszállás-koncepció biztonsági tartalékának számító holdkomp készleteit és képességeit felhasználva oldották meg, és az űrhajó április 17-én a Csendes-óceánba érkezett; legénységét kimentették.
Az Apollo–13 volt a NASA első olyan, komoly vészhelyzete, amelyben mozgósítani kellett az irányítás vészhelyzeti kapacitását. Mindezt a világ közvéleményének legteljesebb nyilvánossága előtt tették. A repülésről Apolló 13 (1995) címmel filmet is rendezett Ron Howard, Tom Hanks főszereplésével.