Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2019-51-2
I. Mátyás magyar király – születési nevén Hunyadi Mátyás (Kolozsvár, 1443. február 23. – Bécs, 1490. április 6.) – Magyarország és Horvátország királya. Megválasztott királyként 1458-ben foglalta el a trónt. A Szent Korona 1463-ban került vissza Magyarországra, és 1464-ben Székesfehérvárott királlyá koronázása is megtörtént. Majd 1469-ben Csehország királlyává, 1486-tól Ausztria főhercegévé is megválasztották.
Corvinus, azaz Hollós melléknevét a Hunyadi-család hollót ábrázoló címeréről kapta. Apja Hunyadi János erdélyi vajda, majd magyar kormányzó, anyja magyar köznemesi család lánya, Szilágyi Erzsébet. Testvére Hunyadi László horvát bán, a magyar történelem egyik legendás alakja.
Mátyást a magyarok, de számos más környező nép hagyománya is az egyik legnagyobb királyként tartja számon, akinek emlékét sok népmese és monda őrzi. Hivatalos latin nyelvű uralkodói nevén Mathias Rex; neve németül, latinul, angolul: Matthias Corvinus, olaszul: Mattia Corvino, románul: Matei Corvin, csehül: Matyáš Korvín, horvátul: Matija Korvin. Mátyás nevének népszerű díszítő jelzője (epitheton ornansa) az Igazságos. A szakirodalom és a köznyelv egyaránt leginkább sorszám nélkül, egyszerűen Mátyás királynak nevezi.
Uralkodói teljesítménye már kortársai körében nagy vitákat váltott ki, az utókor történészei pedig máig sem jutottak egyetértésre. A kritikus nézet szerint Mátyás elhanyagolta a török veszélyt, és értelmetlen nyugati hódító hadjáratokra fecsérelte a rendelkezésére álló katonai, illetve az azt megalapozó, az ország kíméletlen adóztatása révén gyűjtött gazdasági potenciált. A másik nézet szerint viszont belátta, hogy az akkori Magyarország önmagában képtelen volt ellenállni a török veszélynek és ezért nagyobb államhatalom létrehozására törekedett. Eszerint felismerte, hogy korában a fejlődés Kelet-Közép-Európában a perszonáluniókba tömörült államszövetségek irányába haladt. Ezt a tervet megvalósítani azonban nem tudta teljesen, ilyen szövetségi rendszer kiépítésére utóbb csak a Habsburgok voltak képesek.
Belpolitikai tevékenységének nagy eredménye, hogy választott királyként, legitimációs hiányosságokkal azért küzdve, de sikerült megszilárdítania hatalmát. Kihasználta a középkori uralkodói hatáskör szinte minden lehetőségét. Nagy ügyességgel maga mellé állította adott pillanatban az uralkodáshoz szükséges társadalmi erőket, illetve azok változatos koalícióit hozta létre. Mesterien kezelte a korabeli társadalmi kommunikációt, igyekezett külföldön és belföldön egyaránt jó hírét kelteni saját személyének, hogy akár ennek révén is támogatást szerezzen politikai céljai eléréséhez. Legfontosabb célját, fia örökösödésének biztosítását, Corvin János trónra lépését, s ezzel államfői tevékenysége kontinuitásának megteremtését azonban nem sikerült elérnie.