Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2018-31-1
A csi a hagyományos kínai világnézet szerint magát a világegyetemet betöltő, alkotó alapanyag, energia vagy természeti erő. Eszerint a világon minden létező a csi ( ) mozgásának és átalakulásának eredménye. Így magát az emberi testet is a csi ( ) alakítja ki, illetve az élet létrejöttének egyik tényezője. A csi ( ) koncepciója alapvető részét képezi mind a hagyományos, mind pedig a modern kínai kultúrának. A kínai filozófiai aspektusain túl jelentős szerepe van a hagyományos kínai orvoslásban, a harcművészetekben, a feng-suj ( )ban, de fogalomként megjelenik a hagyományos kínai festészettel és irodalommal kapcsolatos esztétikai művekben is. Nyugaton egyfajta energiaként vagy életerőként értelmezik, gyakorta így is fordítják. A csi ( )vel rokonítható, vagy ahhoz hasonló erő, energiaáramlás más kultúrkörökben, mitológiákban vagy vallásokban is megtalálható. Nyugati tudományos módszerekkel a csi ( ) létezését nem sikerült igazolni.
Az i. e. 5–3. századra fokozatosan előtérbe került az az elképzelés, hogy az egész világnak van egy általános összetevője, ami nem más, mint a csi ( ). Minden konkrét létező létrejötte a csi ( ) összesűrűsödésének, halála pedig a csi ( ) szétszóródásának eredménye. A Han-kori kozmogóniákban a csi ( ) két típusú megnyilvánulásának következtében keletkeznek a jin ( )nek és jang ( )nak megfelelő dualitások, illetve az öt elem sem más, mint a csi ( ) tér- és időbeli megnyilvánulása.