Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2018-3-1
A durhami vár egyike a legjelentősebb észak-angliai normann váraknak; a két ország egyesítéséig az Anglia és Skócia közötti ütközőzónában feküdt. A vár a northumbriai Durham városának központjában emelkedő, 35 méter magas dombon áll, a Wear folyó kanyarulatában kialakult félsziget északi oldalán. Évszázadokon keresztül a befolyásos durhami hercegpüspökök rezidenciája volt.
Durham első említése 762-ből származik, az első erőd a félszigeten pedig a 10. században épült. A viking támadások elől 995-ben a városba menekülő lindisfarnei szerzetesek a székesegyház építésével egyidőben valószínűleg az erődöt is kibővítették. 1072-ben Hódító Vilmos elrendelte az erődítmény teljes átépítését, mivel a kis lélekszámú normann seregeknek szükségük volt védelemre a folyamatosan lázadó helyi lakosság, illetve az Északi-tenger felől támadó vikingek és az északról támadó skótok ellen. A főleg fából és földből épült erőd 1080-ra készült el. A 13. és 14. század békésebb volt a durhami vár életében, mert Northumbria lakossága elfogadta a normann fennhatóságot. A vár katonai jelentősége elhalványult; véglegesen pedig 1603-ban szűnt meg, amikor VI. Jakab skót királyt I. Jakab néven angol királlyá is koronázták, így skótok elleni védelemre már nem volt szükség.
A vár 1836-ban a Durhami Egyetem tulajdonába került. A szomszédságában lévő székesegyházzal együtt Durham városának jelképe, 1986 óta pedig a UNESCO Világörökségének része.