Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-33-1
A Császári és Királyi Légierő (németül: Kaiserliche und Königliche Luftfahrtruppen, magyar fordítása Császári és Királyi Légjárócsapatok) az Osztrák–Magyar Monarchia légiereje 1893-tól az első világháború végéig. Megalapításakor csupán néhány léggömbös osztagból állt, később repülőgépeket és hidroplánokat is rendszeresítettek. Nagyobb fejlesztését Franz Conrad von Hötzendorf, a Monarchia vezérkari főnöke rendelte el. Egyes tisztjeinek támogatásával leszereltette az elavult léggömböket és repülőgépeket, és helyükre újakat állított. A vezérkari főnök 1912. április 24-én Emil Uzelacot, a tapasztalt és jól képzett horvát tisztet nevezte ki a légierő főparancsnokává. Az új főparancsnok a toborzás és képzés új rendszerét vezette be a kínzó szakemberhiány enyhítésére.
Az első világháború kitörésekor a légierőnek mindössze 65 használható repülőgépe és néhány léggömbje volt. A repülőgéphiány csökkentésére sorra épültek a repülőgépgyárak, közülük talán a leghíresebb a Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár. Az orosz fronton a pilóták főként a csapatok elhelyezkedését derítették fel, ám 1916-ra itt is megélénkült tevékenységük, és pilótáik heves légiharcokat vívtak az orosz birodalmi repülőkkel. Az olasz front megnyitásakor (1915-ben) a légierő fő feladata bombázás és felderítés volt, ám később szinte minden vadászszázadot ide vezényeltek, és a Monarchia pilótái ezen a fronton vívták legnagyobb légiharcaikat. A háborúban 49 pilótájuk ért el 5 vagy több légi győzelmet; őket nevezik ászoknak. A legeredményesebb a galíciai Godwin Brumowski volt 35 igazolt légi győzelemmel, a legeredményesebb magyar, „Az Égbolt Lovagja” Kiss József volt 19 igazolt légi győzelemmel.
A háború után a betörő román és olasz csapatok a használható gépek és műszerek javát hadizsákmányként elhurcolták. A néhány megmaradt gépet az Antant ellenőrző bizottsága felkutatta és szétbontatta. A trianoni békeszerződésben megtiltották, hogy Magyarországnak katonai léghajózási járművei lehessenek. Ezekkel az intézkedésekkel felszámolták az Osztrák–Magyar Légierőt, és átmenetileg megakadályozták a Magyar Légierő felállítását.