Ugrás a tartalomhoz

Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-32-1

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A sziklaszirten álló boldogkői vár látképe
A sokszor gazdát cserélt vár légi felvételen

A középkorban épült boldogkői vár a Hernád folyó völgyének keleti oldalán, Boldogkőváralja közvetlen közelében magaslik egy sziklaszirten. A miocén korú andezittufából álló Bodókő-hegy a Zempléni Tájvédelmi Körzet része. A táj szépsége és a vár viszonylag jó állapota miatt kedvelt túracélpont, az Országos Kéktúra egyik állomása.

A vár legkorábbi részét, egy védművel körülvett öregtornyot valószínűleg a tatárjárás után emelte a Tomaj nemzetségbeli Jaak fia Tyba ispán, vagy Aba Amadé országbíró. Amikor Anjou Károly Róbert elkergette az Abákat, a vár a hozzá hű Drugeth családhoz, majd később Czudar Péter korábbi bánhoz került. A 15. században István és György szerb fejedelmek tulajdona volt. A mohácsi vereség után a Felvidéken csatázó I. Ferdinánd és Szapolyai János között, átfogóbban a török időkben a császár és a király intenzív csatározásainak egyik színhelyeként gyakran cserélt gazdát. 1666-ban a hódító I. Rákóczi György szerezte meg, később a kuruc időkben is több ízben fontos szerephez jutott, de még a Rákóczi-szabadságharc előtt, 1701-ben lakhatatlanná tették a császáriak. A 18. században a jezsuiták gabonaraktárat rendeztek be a romban. Később a Péchy, majd a Zichy családé lett, ők azonban már nem laktak a kényelmetlenné vált erődben, hanem a jobbágyfaluban épült barokk kastélyt használták. A császáriak berobbantása és az azt követő pusztító századok ellenére a legjobb állapotban fennmaradt középkori magyar várak egyike.

Végh Katalin régész vezetésével 1963-ban indult az 1945-től állami tulajdonú épületegyüttes kutatása, amit a következő évtizedekben több ízben folytattak. Az értékmentés is időszakos volt, a tornyok védőtetőt kaptak, majd 2009 után európai uniós támogatással több épületrészt helyreállítottak. Korszerűsítették a kiállítótereket, így ma megtekinthető többek között a vár egyedülálló ipartörténeti emléke, a 16. századi kohó, amelyet a pénzhamisításhoz szükséges bronz előállítására használtak.