Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-24-2
A lódarázs (Vespa crabro) (nevezik európai lódarázsnak is) a darazsak (Vespidae) családjának legnagyobb európai képviselője. Alapvetően Eurázsiában él, de betelepítették Észak-Amerikába is. Mivel más ízeltlábúakkal táplálkozik, komoly károkat okozhat a méhészeknek.
A lódarázskirálynő akár 35 milliméter hosszú is lehet, a herék és az ivartalan nőstény dolgozók legfeljebb 25 milliméteresek. A nőstények potroha hat, a hímeké hét szegmensből áll; a nőstények csápja 12, a hímeké 13 ízre tagolódik. A faj minden példánya jellegzetes darázsmintázatot visel: potrohuk a legtöbb rokon fajénál sötétebb, a tor felé feketén mintázott; a tor és a belőle kinövő ízelt lábak barna és fekete színűek, a fej sárgás sötét, az összetett szemek barnák. A fejtetőn elhelyezkedő három pontszem csak a fény irányának érzékelésére szolgál. A potroh végében van a hegyes, egyenes, visszahúzható, üreges fullánk, a királynőknek tojócsövük is van. A dolgozók fullánkosak, a hímek nem tudnak szúrni.
Mérete, zajos röpte és fájdalmas, komoly duzzanatot okozó szúrása miatt sokan tartanak tőle. Fullánkját az emlősök bőréből is sérülés nélkül vissza tudja rántani. Ha a szúrás allergiás reakciót okoz, kezelés nélkül akár halálos is lehet.
Társas rovar; kolóniái tavasztól késő őszig aktívak. A közös munkával épített darázsfészkek télire kiürülnek, a dolgozók és herék elpusztulnak. Csak a megtermékenyített királynők telelnek át, hogy a következő évben új családot alapítsanak. A lerombolt fészket a kolónia megmaradt tagjai többnyire az eredeti helyén próbálják újjáépíteni, ezért jobb, ha azt szakértő távolítja el. Az emberek közelségéhez jól alkalmazkodott, ezért a Természetvédelmi Világszövetség nem tekinti veszélyeztetett fajnak és Magyarországon nem védett.