Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-45-1
IX. (Szent) Lajos (Poissy, 1214 vagy 1215. április 25. – Tunisz, 1270. augusztus 25.) Franciaország királya, aki VIII. (Oroszlán) Lajos és Kasztíliai Blanka fia, Anjou Károly szicíliai király fivére és III. (Merész) Fülöp francia uralkodó édesapja volt. Lajos 1226. november 8-án elhunyt atyjától örökölte a trónt, és november 29-én, advent első vasárnapján, a karácsonyi ünnepkör kezdetekor koronázták meg a francia királyok hagyományos koronázó helyén, a reimsi Miasszonyunk katedrálisban.
Trónra lépésétől törekedett világi és egyházi hatalmának erősítésére. 1239-ben sikerült megvásárolnia II. Balduin konstantinápolyi latin császártól egy Krisztusnak tulajdonított töviskoszorút, amihez 1241-ben a Szent Kereszt egy darabját is megszerezte. Hogy méltó módon helyezhesse el a rendkívüli szakrális értékű ereklyékéket, egy minden addiginál szebb kápolnát építtetett közvetlenül a palota mellé. A munka rekord idő, alig 7 év alatt elkészült. 1246-ban a király kanonokokat nevezett ki a még épülő kápolnába. Ők 1248. április 26-án szentelték fel a világ akkori legnagyobb palotakápolnáját, amely ezután sokáig mintaként szolgált a későbbi hasonló épületek számára. Az oltár mögötti falfülkében elhelyezett ezüst ereklyetartót 1264 és 1267 között díszes emelvényre állították. Ezután a Sainte-Chapelle Szent Keresztnek és Szent Koronának ajánlott felső szintje a király és kíséretének magánkápolnája lett; az udvari méltóságok a Szűz Máriának szentelt alsó szinten vehettek részt a szertartásokon.
Szent Lajos király testesítette meg a keresztény lovagkirály eszményét: két keresztes hadjáraton is részt vett. Uralkodása alatt katonailag, gazdaságilag és kulturálisan is Franciaország volt Európa vezető hatalma. A király gyóntatója, Robert de Sorbon alapította meg a Sorbonne-t, felépült a Sainte-Chapelle, és a király udvarában gyakran megfordult Aquinói Szent Tamás is. Lajost sokan már életében szentként tisztelték, és több uralkodó is elismerte kivételes helyzetét, amikor őt kérték fel vitás ügyeik rendezésére. Heroikus erőfeszítésének és állhatatosságának egyházi elismeréseként VIII. Bonifác pápa 1297. július 11-én szentté avatta. Ünnepnapjává augusztus 25-ét tette – azt a napot, amelyen elhunyt/visszaadta lelkét Teremtőjének.