Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-17-1
Gróf Helmuth Karl Bernhard von Moltke, az „idősebb Moltke” (Moltke der Ältere) (Parchim, 1800. október 26. – Berlin, 1891. április 24.) porosz tábornagy; 1858–1871 között a porosz királyi haderő vezérkari főnöke, kiváló katonai stratéga. A porosz (majd az egyesített német) haderő az ő irányításával vívta ki háborús győzelmeit az 1864-es porosz–osztrák–dán háborúban, az 1866-os porosz–osztrák háborúban és az 1870–71-es porosz–francia háborúban. Bismarck kancellár mellett kiemelkedő szerepet játszott a Német Császárság létrehozásában.
Katonai szolgálatát 1818-ban a dán királyi hadseregben kezdte, majd átlépett a porosz királyi haderőbe. Kijárta a porosz vezérkari akadémiát. Vilmos királyi herceg, a későbbi porosz király, majd német császár felfigyelt kiemelkedő képességeire, és 1858-ban a porosz királyi haderő vezérkari főnökévé nevezte ki. Moltke korszerűsítette a hadszervezetet. A mozgósítás rendszerét a kor modern szállítóeszközére, a vasútra alapozta.
1864-ben a második schleswigi háborúban a szövetséges német haderők egyesített vezérkarának főnöke volt, személyesen vezette seregeit a Dánia elleni győzelemre. Ezután szabad kezet kapott, és reformjaival megnövelte a „nagyvezérkar” hatalmát.
1866-ban a porosz–osztrák háborúban személyesen irányította csapatait a königgrätzi csatában, amelyben súlyos vereséget mért az Osztrák Császárságra és a Szász Királyságra.
Az 1870–71-es porosz–francia háborúban az egyesített német haderők vezérkari főnökeként egyszerre mozgatta három hadseregét. A sedani csatában megadásra kényszerítette a francia főerőt, fogságba ejtve magát III. Napóleon császárt is. 1871. január 18-án a versailles-i kastély tükörtermében jelen volt a Német Császárság kikiáltásánál.
A nagy győzelem után vezértábornaggyá léptették elő, grófi címet kapott és a porosz főrendi ház tagja lett. 1888-as visszavonulásáig a német Nagyvezérkar főnöke maradt. Búcsúbeszédében óva intette hazáját egy újabb európai háborútól.