Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2015-38-2
A Szent Benedek-rendi melki apátság (németül Stift Melk) az alsó-ausztriai Melkben, a Duna mentén helyezkedik el. Wachau jelképeként az UNESCO Világörökségének része. A Szent Benedek regulája szerint élő szerzetesek több mint 900 éve oktatnak és látják el lelkipásztori teendőiket. Első szerzetes lakói a lambachi bencések voltak, akik 1089. március 21-én vonultak be a hegyen épült kolostorba. A kolostort az évszázadok alatt többször átépítették. Jelenlegi formájában az osztrák barokk legnagyobb ilyen jellegű épülete.
Egy bencés kolostorban a templom utáni legfontosabb helyiség a könyvtár. A melki 12 helyiségből áll, és két fő terme van. Mennyezetét Paul Troger 1731–1732-ben festett freskói díszítik. Könyvállománya összesen mintegy 100 000 kötet. A könyvtár 1888 kéziratot őriz: a legrégebbiek a 9. századból származnak. 1997-ben fedezték fel a kéziratok között a 13. századból származó Nibelung-ének egy töredékét.
A világ minden tájáról érkező látogatók naponta tömegesen csodálják meg ezt az építészeti remekművet. A National Geographic Traveler Magazin 2008 novemberében a „Best Historic Destination in the World” címet adományozta az apátságnak: 280 újságíró és idegenforgalmi szakember 109 történelmi célpont közül a melki apátságot szavazta az első helyre. Az épületegyüttes déli szárnya 240 méter, főtengelye 320 méter hosszú, 500 helyiséget foglal magában, 1365 ablaka van. Az apátság szolgálatában rendszerint 100 alkalmazott és a melki nagytérség cégeinek 200 dolgozója áll.