Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2014-43-1
a Corvin-közben
a Kossuth téren
Az 1956-os forradalom és szabadságharc a 20. századi magyar történelem egyik meghatározó eseménye. A budapesti diákoknak az egyetemekről induló, békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án. Október 24-én megalakult a második Nagy Imre-kormány. Október 30-án deklarálták visszatérésünket a többpárti demokratikus kormányzáshoz. November első napjaiban az új kormány tárgyalni kezdett a Szovjetunióval csapataik teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből kilépésünkről és az ország semlegességéről. November 3-án megalakult a harmadik Nagy Imre-kormány, amelynek már Bibó István is tagja volt.
A szovjet politikai vezetésben a fegyveres túlerőt alkalmazni akarók a tárgyalásos megoldást keresők fölébe kerekedtek, és miután a másik szuperhatalom vezetői közölték, hogy nem nyújtanak segítséget a magyar kormánynak, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélkül megtámadták Magyarországot. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át vívott, sok áldozatot követelő hősi szabadságharca a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen, november 11-én. Közel negyedmillió magyar menekült nyugatra. 1957 januárjától a forradalom és szabadságharc résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték.
Az egypárti diktatúra pártállamát a nemzetközi és hazai változások eredményeként harminchárom év múlva, békés úton váltotta fel a többpárti demokrácia. E történelmi fordulat utáni első szabadon választott országgyűlés alakuló ülésén a képviselők első tettükként törvénybe iktatták az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc jelentőségét és nemzeti ünneppé nyilvánították annak kezdőnapját, október 23-át.