Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2014-28-1
I. Károly magyar király (Nápoly, 1288. – Visegrád, 1342. július 16.), Károly Róbert néven ismert magyar király. 1301-től koronás, de csak az „Anjou párt” részéről elismert uralkodó, érvényesen harmadik megkoronázásától, 1310–1342 között uralkodott.
1320. július 6-án kötött házasságot Piast Erzsébet lengyel királyi hercegnővel, aki feleségeként (majd férjét közel négy évtizeddel túlélve), mint Erzsébet magyar királyné hatvan éven át – szinte társuralkodóként – meghatározó szerepet játszott az ország bel- és külpolitikájának alakításában, valamint kulturális életében.
Károly Róbert volt a magyar Anjou-ház alapítója. Anjou Martell Károly és Habsburg Klemencia elsőszülött gyermeke születésekor a Caroberto nevet kapta — ami nem a Károly és a Róbert összetétele. Nyugati és északi politikájával igyekezett olyan szövetségi rendszert kialakítani, ami ellensúlyozza a Német-római Császárság nagyhatalmi helyzetét, emellett gazdaságilag is kedvezőbb helyzetbe hozza Magyarországot. A honor rendszer kiépítésével a regálé – királyi jogon szerzett – jövedelmekre alapozva pénzügyi és költségvetési reformokat hajtott végre úgy, hogy jelentősen megnövelte a kincstár bevételeit.
Uralkodásának második felében jelentős gótikus építkezésekbe kezdett. Ezek — mint például a visegrádi királyi palota, a soproni ferences kolostor káptalanterme és az átépített diósgyőri vár — a török dúlás miatt csak töredékesen maradtak fenn.
Halálakor, 1342-ben erős országot hagyott fiára, Nagy Lajos királyra, akin át történelmi utunk a Visegrádi Együttműködéshez és az Európai Unióhoz vezet.