Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2014-27-2
A harisnyanadrág szerkezetileg két hosszú harisnyából és az azokat összekötő nadrágrészből áll. Szorosan a testre simuló ruhadarab, amelynek nadrág része a derékig ér. Leginkább nők és kisgyerekek hordják, bár készül harisnyanadrág férfiak számára is. A női viseletben ma már teljesen általános és így fontos divatcikk is, a kisgyerekek leginkább télen viselik a hideg elleni védelemért, a férfiak harisnyanadrág-viselete kivételesnek számít, például nagyon hideg környezetben, bizonyos sportokhoz (például búvároknak és korcsolyázóknak), balett-táncosoknak, és egyes esetekben – hangsúlyozott szorító hatású kivitelben – mint gyógyászati segédeszköz is szerepel.
A harisnyanadrág eredete a reneszánsz korára nyúlik vissza, de akkor csak férfiak viselték. A nők nem mutathatták a lábukat nyilvánosan. A mai harisnyanadrágra némileg hasonló ruhadarabra az első utalás az a lábszárra szorosan simuló selyemnadrág, amit a velencei fiatal férfiak viseltek rövid zekéjük alatt a 14. században. Ez fényes és élénk színű volt, gyakran hímzés is díszítette. Amikor azonban a 16. században divat lett a combig érő rövid buggyos nadrág és a lábszárak hangsúlyozása, fontos lett a harisnya, amelynek csípőig fel kellett érnie, és amit szalagokkal egyfajta alsónadrághoz kellett erősíteni. Ebből alakult ki az egy darabból álló harisnyanadrág. A későbbi századok divatja azután mellőzte ezt a viseletet, és a különálló alsóruha és harisnya vált általánossá.