Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2013-41-1
II. Kurus (elterjedt görög alakban II. (Nagy) Kürosz, óperzsául Kūruš, 𐎤𐎽𐏁 ku-ru-ša, normalizált alakja Kuruš perzsául: کوروش بزرگ, Kuros-e bozorg, latinul: Cyrus), (i. e. 600 vagy i. e. 599 vagy i. e. 576 vagy i. e. 575 – i. e. 530.) perzsa király, az Akhaimenida-dinasztia korai tagja, az Óperzsa Birodalom alapítója. Elődje Kabúdzsija (I. Kambüszész) volt. Az ansani perzsa állam uraként meghódította a médeket, és egyesítette birodalmát a másik perzsa állammal. I. e. 559-től haláláig uralkodott. Ez alatt a Perzsa Birodalom folyton gyarapodott, végül magába foglalta Délnyugat-Ázsia és Közép-Ázsia jó részét: nyugaton Egyiptom határaitól és a Hellészpontosztól a keleten folyó Indusig terjedt, és ezzel addig sohasem látott méretű állammá nőtt.
Az országegyesítésen kívül Kurus történelmi szerepe az, hogy hazaengedte a zsidókat a babiloni fogságból. Ezzel maradandó örökséget hagyott rájuk, amiért a zsidók „az Úr felkentje”, vagy „Messiás” címmel is felruházták.
Kurust ma is elismerik az emberi jogok gyarapítása, politikai és hadi sikerei, valamint a keleti és a nyugati civilizációra gyakorolt hatása miatt. Persisben, azaz a mai Irán Fársz tartományában született, ezért a modern Irán nemzeti identitásának is komoly eleme.
Kurus szülei Kabúdzsija (I. Kambüszész) perzsa király, és Istuviga méd király lánya, Médeai Mandané voltak. Hérodotosz említ egy legendát, amely szerint Kurus egy arisztokrata család elhagyott gyermeke volt – mint Oidipusz, illetve Romulus és Remus – majd király lett belőle. Ahogy a többi ókori birodalom uralkodójánál is megfigyelhető, számos, jelentősen eltérő népi legendát meséltek róla. Hérodotosz azt írja, hogy ő volt az unokája Istuviga méd királynak (nála Asztüagész), és alázatos embernek nevelték. Egy másik változat úgy írja le őt, mint a méd bíróságon dolgozó szegény ember fiát. Ezek a népi történetek azonban ellentmondanak Kurus saját vallomásának, ami szerint ő előbb uralkodott, mint az apja, a nagyapja és a dédapja.