Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2013-18-1
A Szent Korona története a „zivataros századokban” különösen a korona óriási politikai, hatalmi jelentősége miatt nagyon hányatott volt. Uralkodói fejékből a kereszténység szakrális tárgyává is vált. Az Árpád-házi királyok korában jött létre, és a mindenkori magyar királyi hatalom legitimálásának erősítése érdekében hamarosan Szent Istvánhoz kapcsolták. Birtoklása különösen fontossá vált a vegyesházi királyok idején, magyar királlyá érvényesen csak ezzel a szent tárggyal koronázhattak valakit. A főurak egyre inkább igényt garanciákat akartak kapni és bele akartak szólni a korona őrzésébe, a magyar királyok koronázása során pedig sokféleképpen, különösen a koronázási esküvel igyekeztek érvényesíteni érdekeiket.
A középkorban alakult ki a Szent Korona-tan, ami a még nem létező államelméletet pótolva hozta létre a király kilététől független magyar államiság fogalmát a Szent Korona „testének” elképzelésében. Bár a koronázás szerepe és jelentősége nemzetközileg fokozatosan csökkent, Magyarországon II. József hasonló, erre irányuló kísérlete látványos kudarcot vallott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ugyan a Habsburg-ház trónfosztásával párhuzamosan levette a magyar címerről a koronát, magát a nemzeti ereklyét nagy tisztelettel vette körül, és igyekezett azt a Habsburgoktól megmenteni. Az 1867-es kiegyezésben a koronázás újra kiemelt jelentőséget kapott.
A második világháborúban újra komoly megpróbáltatásokat kellett kiállania a magyar koronázási jelvényeknek, utána pedig 33 éves külföldi „emigrációjuk” következett. A Szent Korona máig megmaradt szimbolikájának politikai jelentőségét mutatja a rendszerváltás utáni magyar közéletben is folytatódó vita a korona megjelenítéséről az állami címerben, annak elhelyezéséről, bemutatásának, őrzésének helyéről és jellegéről. A legújabb korban számos új, misztikus, ezoterikus elmélet is kapcsolódott hozzá, folyamatosan ébren tartva a közvélemény egy részének érdeklődését.