Sablon:KezdőlapKiemeltCikkek/2008-42
Az ófelnémet vagy második germán hangeltolódás (németül: Zweite Lautverschiebung) egy hangtani változás, amely feltehetőleg a 3. és 9. század között ment végbe a német nyelvterület déli részén, tehát lezárult még a legkorábbi német nyelvemlékek megszületése előtt, és amelynek során létrejött az ófelnémet nyelv, a mai déli német nyelvjárások és az irodalmi német nyelv közös elődje. A német nyelvjárások aszerint osztályozhatók, hogy milyen mértékben vettek részt a hangeltolódásban. A Berlin és Köln közötti képzeletbeli vonaltól (az ún. Benrath-vonaltól) északra alnémet, délre felnémet nyelvjárásokat beszélnek. A német irodalmi nyelv, amit az iskolában tanulunk, a felnémet nyelvjárásokon alapul, így jobbára jelentkeznek benne a hangeltolódás eredményei. Felnémet nyelvet beszélnek a magyarországi svábok és az erdélyi szászok is. Hangtani tekintetben az alnémet dialektusok közé tartozik a holland nyelv. Az alnémet és felnémet szókincs nagyrészt azonos, a hangeltolódás miatt a szavak hangalakja gyakran mégis annyira különbözik, hogy a nyelvjárások egymás beszélői számára sem érthetőek. A felnémet nyelv újkori dominanciája miatt az alnémet beszélők mind értik a (felnémet) köznyelvet, a felnémetek viszont nemigen értik az alnémetek szavát. Ha a német tévében alnémet dialektusban beszélőt szólaltatnak meg, gyakran feliratozzák a szavait.
A kezdőlapon legutóbb megjelent szócikkek: Gilberto Silva • Gyilkos galóca • Thököly Imre • Szibüllák • Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium • Isztambul