SZ–125 Nyeva–M
SZ–125 Nyeva–M | |
SZ–125 rakéták az indítóberendezésen, a Finn Légvédelem Múzeumában, Tuusulában | |
NATO-kód | SA–-3 Goa |
GRAU-kód | 5V24, 5V27 (rakéta) |
Funkció | Közepes hatómagasságú légvédelmi rakéta |
Gyártó | Almaz |
Tervező | Alekszandr Alekszandrovics Raszpletyin |
Szolgálatba állítás | 1961 |
Irányítás | Parancsközlő távirányítás |
Robbanótöltet | Repesz-romboló |
Méret- és tömegadatok | |
Hossz | 6,7 m |
Szárnyfesztáv | 1 m |
Törzsátmérő | 0,6 m |
Indulótömeg | 400 kg |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 3,5 Mach |
Hatótávolság | 6–25 km |
Legnagyobb repülési magasság | 100–25 000 m |
Fokozatok | |
Fokozat | |
Tüzelőanyaga | szilárd |
A Wikimédia Commons tartalmaz SZ–125 Nyeva–M témájú médiaállományokat. |
Az SZ–125 Nyeva és Pecsora fix telepítésű, közép-hatómagasságú honi légvédelmi rakéta, melyeket az 1960-as évek elejére fejlesztettek ki a Szovjetunióban, a nagy hatómagasságú SZ–25 Berkut és SZ–75 Dvina rakéták kiegészítésére. A kisebb hatómagasságú, hatótávolságú és sebességű rakéta elsősorban alacsonyan repülő, manőverező célok ellen szolgált, amelyeket a korábban kifejlesztett komplexumokkal nehéz volt megsemmisíteni. A rakétaütegek része volt a P–15 célfelderítő , a PRV–11 magasságmérő és az SZRN–125 rávezető rádiólokátor. A rakétát parancsközlő távirányítással vezetik a célra, lehetőség volt a lokátoros mellett optikai követésre is.
A rakétát nagy tömegben gyártották és exportálták, haditengerészeti változata az M–1 Volna. Irak és Lengyelország mobil változatait is kifejlesztették, a Magyar Néphadsereg rendszeresítette, az 1990-es években vonták ki a hadrendből.
Ilyen fegyverrel lőttek le 1999. március 27-én Jugoszlávia fölött egy amerikai F–117 vadászbombázót. A távirányított, beépített lokátorral nem rendelkező rakéta elvben sikerrel veheti fel a harcot a lopakodó repülőgépek ellen is, ezért korszerűsített változatának gyártását 2008-ban újraindították.[1]
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ BEARCAT: Gyártás alatt a „Lopakodó-gyilkos” légvédelmi rakéta. HTKA, 2008. december 29. (Hozzáférés: 2008. december 30.)[halott link]