Ugrás a tartalomhoz

SM U–23 (Osztrák–Magyar Monarchia)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SM U–23
Az SM U–23 a tengeren
Az SM U–23 a tengeren
HajótípusTengeralattjáró
ÜzemeltetőAz Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
HajóosztályHavmanden-osztály
Pályafutása
ÉpítőMagyar Tengeralattjáró-építő Rt. (UBAG) és Arsenal Pola
Építés kezdete1915. december 18.
Vízre bocsátás1917. január 5.
Szolgálatba állítás1917. szeptember 1.
Sorsa1918. február 21-én az olasz Airone torpedónaszád elsüllyesztette
Általános jellemzők
Vízkiszorítás173 t / 210 t
Hossz38,76 m
Szélesség3,97 m
Merülés2,75 m
Maximális merülési mélység50 m
HajtóműFelszínen 1 MAN dízelmotor (450 LE)
víz alatt 1 elektromotor (300 LE)
Sebesség12 csomó / 9 csomó
Fegyverzet
  • 2 db 45 cm-es torpedóvetőcső
  • 1 db 7 cm/L26 löveg
  • 1 db 8 mm-es géppuska

Legénység18 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz SM U–23 témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az SM U-23 a Császári és Királyi Haditengerészet Havmanden-osztályú tengeralattjárója volt, építését a Magyar Tengeralattjáró-építő Rt. (UBAG) és az Arsenal Pola végezte. 1917. szeptember 1-én állították szolgálatba, de már első útjai során felszínre kerültek a típus hibái, technikai hiányosságai. 1918. február 21-én megtámadott egy olasz csapatszállító hajót, de a torpedók nem találták el a célt és az olasz hajót kísérő Airone torpedónaszád vízibombáival elsüllyesztette a búvárnaszádot.

Tervezése és építése

[szerkesztés]

Az U-23 a Dán Királyi Haditengerészet ún. Havmanden-osztályú tengeralattjáróin alapultak. Ezeket a hajókat, elsőként a Havmanden-t a fiumei Whitehead céggel kötött szerződés alapján kezdték el építeni 1911-ben.

A Császári és Királyi Haditengerészet parancsnoksága Thierry Ferenc fregattkapitány szorgalmazására 1915-ben úgy határozott, hogy a Whitehead Művek lefoglalt Havmanden-típusú tervei alapján, hazai gyárakban épített új tengeralattjárókat a flotta számára. Az új hajók megépítésére a Whitehead Művek tulajdonosa, Robert Whitehead 1915. február 28-án megalapította a Magyar Tengeralattjáró-építő Részvénytársaságot. Whitehead munkásainak és gyártelepének egy részét a részvénytársaság rendelkezésére bocsátotta. Így jött létre a Magyar Tengeralattjáró-építő Rt. (Ungarische Unterseebootsbau AG, hivatalos rövidítése: UBAG). A trieszti Stabilimento Tecnico és a polai Arzenál, valamint a Danubius hajógyárakkal lefolytatott konkurenciaharcok után az a kompromisszum született, hogy a négy tengeralattjáró fődarabjait a Stabilimento Tecnico és a polai Arzenál szállítja, az összeállítást pedig a Whitehead leányvállalata az UBAG és a polai Arzenál hajtja végre. A Danubius ígéretet kapott további négy egység megépítésére (U-21, U-22, U-23).

Az SM U-23 gerincét 1915. december 18-án fektették le, 1917. január 5-én bocsátották vízre. Az elkészült új tengeralattjárók későbbi próbaútjain nyilvánvalóvá vált, hogy a Hamvaden-típusú tengeralattjárók 1917-re nagyrészt elavulttá váltak, emellett rengeteg technikai hibára derült fény, mely akadályozta a hajók eredményes tevékenységét.

Szolgálata

[szerkesztés]

A tengeralattjáró 1917. szeptember 1-ei szolgálatba állítását követően szeptember-október folyamán Póla térségében végzett próba-és gyakorlóutakat, miközben apróbb javításokon és tökéletesítéseken esett át a hajó. November 28-án kifutott Brioniból, majd Rimini és Ancona között végzett felderítést. A hajó nem észlelt a körzetben ellenséges hajóforgalmat, azonban a küldetés során számos technikai hiányosságra fény derült, ezért a hajó december 3-i visszatérését követően javításokon esett át.

December 23-án a tengeralattjárót áthelyezték a Cattarói-öbölbe, ahonnét több őrjáratozást és felderítést hajtott végre a Dél-Adrián. 1918. február 20-án kifutott Cattaróból azzal a paranccsal, hogy az Otrantói-szorosban zavarja az ellenséges hajóforgalmat. Másnap, február 21-én a hajó egy olasz csapatszállítót, az SS Memfit észlelte, majd von Bézard sorhajóhadnagy parancsára két torpedót lőttek ki rá. A csapatszállító még idejében kikerülte a torpedókat, de ekkor a Memfit kísérő olasz torpedónaszád, az Arione megpróbálta legázolni a tengeralattjárót. Az U-23 idejében le tudott merülni, ezért a torpedónaszád csak a tengeralattjáró periszkópját súrolta. Az Arione azonban ekkor mély vízibombákat dobott le és az általa vontatott aknasárkány is elérte a tengeralattjárót, mely felrobbantotta a búvárnaszád tartaléktorpedóit is. A robbanást a tengeralattjáró legénysége közül senki sem élte túl.

Parancsnokai

[szerkesztés]
Név Rang Hivatal kezdete Hivatal vége
Klemens Ritter von Bézard sorhajóhadnagy 1917. április 15. 1918. február 21.

Források

[szerkesztés]