SMS Hippos
| SMS Hippos | |
| Hajótípus | vontató |
| Tulajdonos | cs. és kir. haditengerészet |
| Pályafutása | |
| Ára | 129 118 korona |
| Építés kezdete | 1887 |
| Vízre bocsátás | 1888. március 8. |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 97 tonna |
| Hossz | 30 méter |
| Szélesség | 4,77 méter |
| Merülés | 2,5 méter |
| Hajtómű | Egy 3 hengeres, háromszoros expanziójú gőzgép, egy darab kazán, egy darab négyágú hajócsavar 2,2 méter átmérővel |
| Teljesítmény | 323 lóerő |
| Sebesség | 12, 63 csomó (23,4 km/h) |
| Fegyverzet | 3 db 3,7 cm-es gyorstüzelő ágyú |
| Legénység | 2 tiszt + 17 fő legénység |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az SMS Hippos az az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének vontatóhajója volt 1888–1918 között.
Építése, felszerelése
[szerkesztés]A hajót a polai haditengerészeti szertárban (Seearsenal), illetve Triesztben a Stabilimento Tecnico Triestino hajógyárban építették meg, a Marinetechnisches Komité tervei alapján. A munkálatok 1887-ben kezdődtek meg. Az egység teljes költsége 129 118 korona volt.
A hajót szükség esetén vitorlával is fel lehetett szerelni, összesen 82,5 m² vitorlafelület felvonására volt lehetőség. A fedélzeten két kisebb méretű evezős csónak (Jolle) is helyet kapott. A Hippost három admirális-típusú horgonnyal látták el, ezek 181, 124, illetve 31 kilogrammosak voltak.
A legénységet 2 tiszt és 17 tengerész alkotta. A parancsnok általában fregatthadnagyi rendfokozatot viselt, mellé egy kadétot osztottak be.
| Az SMS Hippos ismert parancsnokai | |
|---|---|
| Év | Név |
| 1888 | Wilhelm Pacher |
| 1889 | Wilhelm Pacher |
| Richard Kühnel | |
| 1890 | Josef Kraus |
| 1891 | Josef Kraus |
| lovag Alois von Pokorny | |
| 1903 | visti Sándor Virgil |
| 1909 | Otto Kastner |
| 1891 | Nikolaus Halavajna |
| Branko Edler von Milinković | |
| 1911 | Anton Reich |
| 1912 | Anton Reich |
| Walter Pohl | |
| br. Rudolf von Call zu Rosenburg und Kulmbach | |
| 1913 | lovag Orest von Zopa |
| 1917 | Viktor Bonetti t. korvetthadnagy |
Pályafutása
[szerkesztés]1888. március 3-án bocsátották vízre, április 23-án próbautat tettek vele. Az új hajó nevét szeptember 29-én hagyta jóvá az uralkodó. December 13 és 29 között két tehercsónakot vontatott Meljinébe és vissza. A következő évben taktikai gyakorlatokon vett részt illetve a régi Bravo (1834) brigget vontatta Sebenicoba, a hajósinasiskola számára.
1889 májusában a Hippos kísérte a próbútját végző Kronprinzessin Erzherzogin Stephanie páncélost.[1]
1890-től Castelnuovoban állomásozott, január 12-én a Cattaroi-öbölből kifutni igyekvő Arrigo gőzösnek nyújtott segítséget. A következő évben több gyakorlóutat teljesített a sebenico-i gépésziskola növendékeivel. Az egyik út során a hajó fartőkéje eltörött, javítani kellett. 1893-ban több rövid utat tett meg Trieszt. Pola és Fiume között, a rákövetkező esztendőben Pola - Trieszt útvonalon vitt vontatmányokat.
1895. október 19. és november 28. között a Hippos-t a Lussinpiccoloban időző Ferenc Ferdinánd főherceg szolgálatára rendelték. Az október 23-ról 24-re virradó éjszakán a lecsapó sirokkó az Ossero-foknál zátonyra futtatta a Padre Domenico nevű trabakolót. A trieszti illetőségű vitorlás rakománya 50 tonna hajóépítő-anyagból állt. Bár a hajó saját erejéből levergődött a szikláról, a keletkezett léken nagy mennyiségű víz folyt be. A Padre Domenico-t az elsüllyedés veszélye fenyegette, a legénység folyamatosan szivattyúzta a testben összegyűlt tengervizet. A vészhelyzetről értesülvén Ferenc Ferdinánd a Hippos-t küldte a bajba került vitorlás megmentésére. A haditengerészek segítségével sikerült lékponyvával lefedni a hajótesten keletkezett lyukakat, és kiszivattyúzni a hajótestbe jutott vizet. Ezt követően a vontató a kikötőbe vitte a megrongálódott hajót. A Padre Domenico-nak nem volt biztosítása, de a mentés költségeit a főherceg magára vállalta.[2]
Ferenc Ferdinánd több környékbeli szigetet meglátogatott lussinpiccolo-i tartózkodása során. Sansego, Arbe, Unie és Selve mellet Vegliát is felkereste a Hippos fedélzetén.[3][4]
1896 és 1902 közt főleg különféle haditengerészeti iskolák (tüzér, gépész, aknász, távíró) munkáját segítette, illetve a cattaroi várparancsnokság által szervezett lőgyakorlatokon végzett célvontatást és más feladatokat. 1902 szeptember 1-3. között részt vett az Isztrián tartottt partraszálló gyakorlaton, melyet az uralkodó is megtekintett.
A későbbi években is a tüzér-, és a gépésziskola munkájában működött közre, illetve a cattaroi várparancsnokság lőgyakorlatain segédkezett. 1906 július 24. és augusztus 20. között kazáncserét hajtottak végre rajta.
Az I. világháború alatt Polában állomásozott.
1918-ban átnevezték Tender 97-re. 1920-ban Olaszország kapta meg, itt Capodistria néven szolgált. Egyes források szerint a II. világháború után a Szovjetunióba került.
A hajó tervrajzait az Osztrák Állami Levéltár Hadilevéltára (Kriegsarchiv) őrzi.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ „Marine”, Wiener Allgemeine Zeitung, 1889. május 5., 4. oldal
- ↑ „Ein gerettetes Schiff”, Die Presse, 1895. november 4., 1. oldal
- ↑ „A trónörökös Lussinpicciolóban”, Fővárosi Lapok, 1895. november 9., 2878. oldal
- ↑ „Ferencz Ferdinánd főherceg”, Fővárosi Lapok, 1895. november 11., 2902. oldal
- ↑ AT-OeStA/KA Marine NMA Marineschiffspläne Sch III/4 Hippos-Büffel. (Hozzáférés: 2024. december 16.)
Források
[szerkesztés]- Aichelburg, Wladimir: Register der k. (u.) k. Kriegsschiffe - Von Abbondanza bis Zrinyi. Wien, 2002. ISBN: 978-3-7083-0052-8
- Tengerészet. Tansegédlet a hadsereg és honvédségek tisztjei és tiszti iskolái számára. Budapest, 1914. Fordította: Reményi Ferenc.