Ugrás a tartalomhoz

Sós Endre

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sós Endre
Született1905. július 18.
Budapest[1]
Elhunyt1969. július 12. (63 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (4A parcella 1. sor 1. sírhely)
SablonWikidataSegítség
Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben (4A-1-1)

Sós Endre (Budapest, 1905. július 18. – Budapest, 1969. július 12.)[2] magyar újságíró, író, lapszerkesztő, hitközségi elnök.

Élete

[szerkesztés]

Sós (Schlesinger) Ármin (1873–1944)[3] közlekedési szakértő, a nagy-budapesti közlekedési hálózat egyik megteremtője, a "HÉV atyja" és Berczell Rózsi (1881–1944)[4] fia.[5] A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen (ma ELTE) végezte jogi tanulmányait, de a Népszavában megjelent verse miatt 1931-ben eltanácsolták az egyetemről. 1945 előtt az Esti Kurír, Az Újság, a Magyar Hírlap, a Reggeli Újság és A Toll című folyóirat munkatársa, illetve szerkesztője volt. Szerkesztette az Új Zsidó Könyvtár című sorozatot is. A második világháború idején munkaszolgálatra hívták be, 1944-ben a győri katonai fogházban ült. 1945 után a Népszava, majd 25 éven át a Magyar Nemzet főmunkatársa volt. 1957 és 1965 között a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének és a Budapesti Izraelita Hitközség elnöke. Főszerkesztője volt az Új Élet című izraelita felekezeti lapnak. Számos könyvet és tanulmányt írt. Tagja volt a Magyar Írószövetségnek és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. Az újabb kutatások szerint ugyanakkor ügynökként is dolgozott.[6]

Autóbaleset áldozata lett.

Házastársa Koncz Ilona Erzsébet volt, akivel 1929. június 11-én Budapesten kötött házasságot. 1945-ben elváltak.[7] Második felesége Gellért Katalin (1915–1979) volt.

Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1957)[8]

Főbb művei

[szerkesztés]
  • A szimbolizmus az irodalomban (esszé, Budapest, 1924)
  • Mi lesz Európával? (Budapest, 1931)
  • Diktátorok és diktatúrák (Budapest, 1933)
  • Európa drámája (Budapest, 1936)
  • Becsapott ajtók ellen: a magyar zsidóság sorskérdései (Budapest, Periszkóp, 1938)
  • Porszem és óriás (versek, Budapest, 1939)
  • Emberdömping: az eviani konferencia és a zsidó kivándorlók világproblémája (Budapest, 1939)
  • Fejek és elvek (Budapest, 1940)
  • Zsidók a magyar városokban (Budapest, 1941)
  • A zsidók útja a kálvinista Rómában (Debrecen) (Budapest, 1943)
  • A nagyváradi zsidók útja (Budapest, 1943)
  • Az emberi jogok (Budapest, 1945)
  • Három mártír (Budapest, 1945)
  • A nagyváros írói (Budapest, 1947)
  • A demokrácia öngyilkossága. A weimari Németország végzetes útja (Budapest, Téka, 1947)
  • Európai fasizmus és antiszemitizmus. Az üldözések kora (Budapest, 1948)
  • Georges Politzer. A francia ellenállás harcos filozófusa (Budapest, 1949)
  • Zola (Budapest, 1952)
  • Cervantes (Budapest, Művelt Nép, 1955)
  • Aki az égtől elragadta a villámot… (regényes Franklin életrajz; Budapest, 1957)
  • Thomas és Heinrich Mann: a két írótestvér szenvedése, küzdelme és nagysága (Vámos Magdával, Budapest, Gondolat, 1960)
  • Tanúvallomás. Cikkek, emlékezések (Budapest, 1962)
  • Lincoln (Vámos Magdával, Budapest, Magvető, 1964)
  • Felvillanó arcok. Arcképek, emlékezések (Budapest, 1965)
  • Franklin vagyok Philadelphiából: Benjamin Franklin élete (Vámos Magdával, Budapest, 1970)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]