São Lourenço do Sul
| São Lourenço do Sul | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Brazília | ||
| Állam | Rio Grande do Sul | ||
| Mezorégió | Sudeste Rio-Grandense | ||
| Mikrorégió | Pelotas | ||
| Alapítás éve | 1884 | ||
| Polgármester | Rudinei Harter | ||
| Irányítószám | 96170-000 | ||
| Körzethívószám | 53 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 41 989 fő (2022)[1] | ||
| Tszf. magasság | 26 m | ||
| Terület | 2036,125 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 d. sz. 31° 21′ 54″, ny. h. 51° 58′ 40″31.365000°S 51.977778°WKoordináták: d. sz. 31° 21′ 54″, ny. h. 51° 58′ 40″31.365000°S 51.977778°W | |||
 | |||
| São Lourenço do Sul weboldala | |||
 | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz São Lourenço do Sul témájú médiaállományokat. | |||
São Lourenço do Sul egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul államban, a Lagoa dos Patos nyugati partján. Német telepesek hozták létre, és ma is jellemző rá a német bevándorlók kultúrája. 2020-ban népességét 43 540 főre becsülték.[2]
Története
[szerkesztés]A község története a 18. század végére vezethető vissza, mikor a spanyolokkal vívott háborúkban kitűnt katonák királyi földadományként (sesmaria) földeket kaptak a Lagoa dos Patos partján. A kialakuló farmok mellett kápolnák épültek: 1807-ben Fazenda do Boqueirãonál felépült a Nossa Senhora da Conceição (Miasszonyunk) kápolna, 1815-ben Fazenda de São Lourençonál pedig a São Lourenço (Szent Lőrinc) kápolna. A Farroupilha-felkelés alatt a környéken a felkelők több csatát vívtak a császári hadsereggel, Giuseppe Garibaldi pedig hajóépítő műhelyt létesített a São Lourenço patakon, hogy a császári flottával is megütközhessenek.[3]
1850-ben település létrehozásáról döntöttek, 1858-ban pedig német telepesek érkeztek. Az egykori hajóépítő műhely idővel nagy kereskedelmi kikötővé vált, mely hozzájárult az egész gyarmat fejlődéséhez. A hely 1884-ig Pelotas kerülete volt, ekkor kivált belőle és községgé alakult. Az új község kezdetben a São João da Reserva nevet viselte, mivel székhelye az azonos nevű faluban volt, de 1890-ben a székhelyet áttették São Lourenço-ba, így a község is ezt a nevet vette fel. 1944-ben átnevezték São Lourenço do Sul-ra, mivel az országban több más São Lourenço nevű község is létezett.[3]
Leírása
[szerkesztés]Székhelye São Lourenço do Sul, további kerületei Boqueirão, Taquaral, Harmonia, Prado Novo, Boa Vista, Esperança, Faxinal.[3]
A községre jellemző a német, pomerániai, afrikai és portugál kultúra és konyhaművészet keveredése. Domborzata változatos: megtalálható a vízpart, síkság, hegyvidék. Kedvelt turisztikai célpont, számos lehetőség van strandolásra, és több tematikus turistaút is átszeli (Caminho Pomerano, Caminho Farroupilha).[4] Területén helyezkedik el az 1975-ben létesített Camaquã Nemzeti Park egy része (a fennmaradó rész a szomszédos Camaquã községben van). Ezt a Camaquã folyó deltájának védelmére hozták létre és nagyrészt atlanti-parti esőerdő borítja.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.ibge.gov.br/estatisticas/sociais/populacao/22827-censo-demografico-2022.html?edicao=37225, 2023. október 24.
- ↑ São Lourenço do Sul. IBGE. (Hozzáférés: 2021. május 27.)
- ↑ a b c História. IBGE. (Hozzáférés: 2021. május 27.)
- ↑ São Lourenço do Sul. turismo.rs.gov.br. [2021. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 27.)
- ↑ Parque Estadual do Camaquã. SEMA. (Hozzáférés: 2021. május 27.)
