Sárgahátú bóbitásantilop

Sárgahátú bóbitásantilop
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Ruminantiamorpha;
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Öregcsalád:	Bovoidea;
Család:	Tülkösszarvúak (Bovidae);
Alcsalád:	Bóbitásantilop-formák (Cephalophinae);
Nem:	Cephalophus; Hamilton Smith, 1827
Faj:	C. silvicultor;
Tudományos név
	Cephalophus silvicultor; (Afzelius, 1815)
Szinonimák
	Antilope silvicultrix Afzelius, 1815;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sárgahátú bóbitásantilop témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgahátú bóbitásantilop témájú médiaállományokat és Sárgahátú bóbitásantilop témájú kategóriát.

A sárgahátú bóbitásantilop (Cephalophus silvicultor) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a bóbitásantilop-formák (Cephalophinae) alcsaládjába tartozó faj.

Nemének a típusfaja.

Előfordulása

Közép- és Kelet-Afrikában honos antilopfaj. A faj megtalálható Angola, Benin, Bissau-Guinea, Burkina Faso, Burundi, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Kongói Köztársaság, Elefántcsontpart, Egyenlítői-Guinea, Gabon, Ghána, Guinea, Kenya, Libéria, Nigéria, Ruanda, Szenegál, Sierra Leone, Togo, Uganda és Zambia területén. Az összes bóbitásantilop-féle közül ennek a fajnak legnagyobb az elterjedési területe.

Alfajai

Cephalophus silvicultor curticeps Grubb & Groves, 2002
Cephalophus silvicultor longiceps Gray, 1865
Cephalophus silvicultor ruficrista Bocage, 1869
Cephalophus silvicultor silvicultor Afzelius, 1815

Megjelenése

A sárgahátú bóbitásantilop a bóbitásantilopok legtermetesebb faja, testhossza 115–145 cm, marmagassága 80 cm. Testtömege 80 kg körüli. Szőrzete a sötétbarnától a feketéig terjed, hátuk hátsó részén sárga csíkkal. A borjak születésükkor sötétbarnák, oldalukon foltokkal, testük alsó része vöröses. Hátuk közepe egészen 5-9 hónapos korukig koromfekete marad, amikor a sárga színű szőrzet megjelenik. Orra színe világosszürke, ajka fehér. A szeme és füle kis méretű. Az antilop erős testalkatú és karcsú lába van. Mindkét nemű egyednek enyhén bordázott, ék alakú szarva van, melynek hossza eléri a 8,5–21 cm-t, csúcsánál kissé lefelé görbül.

Életmódja

Mind a sűrű mind a nyílt esőerdők lakója, ahol magvakat, gyümölcsöket, füvet, gombákat és leveleket fogyaszt.

Szaporodása

Vemhességi ideje 7 hónap. A tehén általában egy, ritkábban két borjúnak ad életet. Ellés után a borjak egy hétig rejtőzködnek, csak ezután kezdenek kimozdulni és legelészni. A teljes elválasztás 5 hónapos korukra történik meg. A nőstények 9-12, a hímek 12-18 hónapos korukra érik el az ivarérettséget.

Természetvédelmi helyzete

A faj széleskörűen elterjedt és élőhelyén általános. Teljes populációját 150 000 egyedre teszik.^[1] Ha a jelenlegi trendek folytatódnak a faj eloszlása egyre töredezettebb lesz, természetvédelmi helyzete veszélyeztetetté válhat. Hosszú távú fennmaradása az egyenlítői esőerdők és szavannák kulcsfontosságú területeinek hatásos védelmétől függ.

Jegyzetek

↑ A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 13.)

Források

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 13.)

[1]