Sárgacombú meggyvágó
Sárgacombú meggyvágó | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Mycerobas affinis (Blyth, 1855) | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Sárgacombú meggyvágó témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgacombú meggyvágó témájú kategóriát. |
A sárgacombú meggyvágó (Mycerobas affinis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.[1][2]
A magyar név forrással nincs megerősítve, lehet, hogy a német név tükörfordítása (Gelbschenkel-Kernbeißer).
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Edward Blyth angol zoológus írta le 1855-ben, a Hesperiphona nembe Hesperiphona affinis néven.[3]
Előfordulása
[szerkesztés]Ázsiában, Bhután, Kína, India, Mianmar, Nepál, Pakisztán és Thaiföld területén honos. Természetes élőhelyei a vegyes lombhullató- és tűlevelű erdők, valamint magaslati cserjések. Magassági vonuló.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 22–24 centiméter, testtömege 69–83 gramm körüli.[3]
Életmódja
[szerkesztés]Magokkal, rügyekkel, hajtásokkal és gyümölcsökkel táplálkozik.[3]
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. február 2.)