Sándor János (orvos)

Sándor János
Született	1888. szeptember 23. Nagyvárad
Elhunyt	1976. június 13. (87 évesen) Nagyvárad
Állampolgársága	román magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	orvos, orvosi szakíró
Sablon Wikidata Segítség

Sándor János (Nagyvárad, 1888. szeptember 23. – Nagyvárad, 1976. június 13.) erdélyi magyar orvos és orvosi szakíró. Sándor István apja.

Életútja

Iskoláit szülővárosában, a Premontrei Főgimnáziumban végezte (1905). Egyetemi tanulmányait Budapesten az orvosi karon folytatta, ahol 1910-ben kapott oklevelet. Ezután a budapesti Erzsébet királynő Tüdőbeteg Gyógyintézetben dolgozott. Külföldi tanulmányutak (Svájc, Németország) után a gyulai József Tüdőszanatórium orvosa lett. Innen hívták be katonai szolgálatra.

1918-tól Nagyváradon folytatott orvosi gyakorlatot belgyógyászként, az Irgalmas Rend Kórházban. Az 1930-as évek végén került át a városi tüdőszanatóriumhoz, amelynek a második világháború után igazgató-főorvosa volt. 1929-ben megalapította a Szabad Egyetem Egyesületet, ahol színvonalas ismeretterjesztő előadásokat tartott és nyelvtanfolyamokat szervezett, amíg az 1930-as években, politikai nyomásra, be nem kellett szüntetnie közhasznú tevékenységét. Tagja volt az Országos Orvosi Szövetségnek, az orvosi kamara ötös tanácsának, a helyi Orvosi, Gyógyszerészeti és Természettudományi Egylet vezetőségének.

Kutatói, szakírói munkássága

Kutatási területe főleg a tuberkulózis kezelése volt. Több dolgozatát hazai (Praxis Medici, Erdélyi Orvosi Lap) és külföldi (Budapesti Orvosi Újság, Medizinische Klinik, a londoni Lancet) szaklapok közölték.

Önálló kötetben jelent meg A tüdővész és nemibetegségek elleni védekezés című tanulmánya 1928-ban Nagyváradon.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.  

További információk

• Hegedűs Nándor (szerk.): Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve. Nv. 1936–1938. 202.