Sándor Aladár
| Sándor Aladár | |
| Született | Salzer Sándor 1872. július 1. Pápa |
| Elhunyt | 1943. március 29. (70 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták)[2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sándor Aladár, Salzer 1898-ig (Pápa, 1872. július 1. – Budapest, 1943. március 29.[3]) jogi doktor, királyi albíró.
Élete
[szerkesztés]Salzer Ignác kereskedő és Grósz Mária (Grósz Henrik 1848-as honvéd-őrnagy leánya, Grósz Károly magyar író, a Wiener Zeitung egyik szerkesztőjének és Grósz Béla festőművésznek húga) fia. Középiskolai tanulmányait a pápai Szent Benedek-rendieknél és a református kollégiumban, az egyetemieket pedig Budapesten végezte, ahol jogi doktori oklevelet nyert. 1893-ban a pápai szinházban Enyelgés címmel egy felvonásos vígjátékát adták elő. 1894-ben pestvidéki királyi törvényszékhez joggyakornokká és 1896-ban a pestvidéki királyi büntető törvényszékhez aljegyzővé, majd jegyzővé, 1902-ben pedig a budapesti VI. kerületi bírósághoz albíróvá neveztetett ki. Salzer családi nevét 1898-ban változtatta Sándorra. 1921-től 1942-ig Budapesten volt ügyvéd.
Középiskolai tanuló korában több cikket írt a Fenyvessy Ferenc által szerkesztett Pápai Lapokba és Pápai Közlönybe; 1892 és 1894 közt Gold Lajossal a pápai Független Ujságot szerkesztette. Már előbb és azután is munkatársa volt a Győri Közlönynek, a Szávay Gyula által szerkesztett Győri Hirlapnak, a pápai rövid életű Gyöngyfüzér szépirodalmi hetilapnak és a kőnyomatú Helység Kalapácsa c. humorisztikus lapnak. Cikkei, beszélyei jelentek meg 1894-ben és a következő években az Ország-Világban, Magyar Geniuszban, a Magyar Ujságban és a Pesti Naplóban. A bírói pályán működése óta inkább a jogi szakirodalmi téren működik; 1896-tól 1902-ig sok cikke jelent meg az Ügyvédek Lapjában (Socialismus és büntetőjog sat.), a Büntető Jog Tárban, a Jogtudományi Közlönyben a büntetőjog, büntető perrendtartás köréből; a Jogállamnak is munkatársa volt; 1902-től a nevezett lapokban a magánjog köréből több elméleti és gyakorlati cikke és könyvismertetése jelent meg. A Grecsák-féle Magyar Döntvénytárban ő szerkesztette a kereskedelmi, szabadalmi jogi, kereskedelmi és váltóeljárási kötetet (Bp., 1912), a Grill-féle Döntvénytárban a váltójogi és cégjogi anyag szerkesztésén dolgozott (Bp., 1932). Közreműködött a Révai-kiadásban megjelenő Codex Hungaricus szerkesztésében is.
Házastársa Donáth Sarolta volt, akivel 1908. április 12-én Budapesten kötött házasságot.[4]
Munkái
[szerkesztés]- Küzdelem mind halálig. Bpest, 1896. (Regény. Ism. Nemzet 220. sz. Kath. Szemle 1897).
- A kiskorú jogai és kötelezettségei. Bpest, 1907.
- * A házassági jogszabályok egységes szerkezetben (Bp., 1942)
- Igazságügyi iratmintatár (I – II., Bp, 1932)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Sándor Aladár, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC13280/13361.htm
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 104/1943. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 6.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 128/1908. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 6.)
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908.
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.