Sámi László

Sámi László
Vasárnapi Ujság 1881. 707. l.
Született	1817. november 16. Zilah
Elhunyt	1881. október 23. (63 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	történész, főiskolai tanár
Sírhelye	Házsongárdi temető
Sablon Wikidata Segítség

Sámi László (Zilah, 1817. november 16. – Kolozsvár, 1881. október 23.) református főiskolai tanár, Sámi Lajos miniszteri fogalmazó testvérbátyja. Álneve: Amicus.

Élete

Jómódú iparos szülők gyermeke; tanulmányait szülővárosában, Zilahon kezdte s Kolozsvárt végezte; a jogot Pozsonyban hallgatta, s az 1830-as és 1840-es évek küzdelmei formálták ki benne a hazafit. Az 1840-es években politikai szerepet vállalt, az 1844-iki pozsonyi országgyűlésen absentium delegátus és magántitkára volt gróf Teleki Lászlónak és Kossuth Lajosnak, aki mellett a szabadságharcban is élénk részt vett. 1846-ban báró Wesselényi Miklós meghívására a történelem tanára lett Zilahon. A szabadságharc alatt Kossuth Lajos meghitt embere volt, aki nem egy kényes természetű munkával bízta meg.

Az 1850-es évek elején mint nevelő rejtőzködött a Wesselényi háznál. 1852-ben választották meg segédtanárnak Kolozsvárra; 1855-ben lett a történelem rendes tanára, ahol mint az ifjúság kedveltje, nyugodt életet élt. Európai műveltségű, nemesen érző, igazi bölcs volt. Városi és közigazgatósági bizottsági tag, a városi iskolaszék elnöke is volt.

Cikkei az Erdélyi Híradóban (1846. 187., 188. sz. Iskolák hivatása), az Igazmondóban (1871. 43. sz. Milyen reformegylet kell nekünk?), a Keresztény Magvetőben (1875. Levele Dávid Ferencz ügyében), a Magyar Polgárban (1879. 190. sz. Dávid Ferencz emlékezete, 1884. 236. Levele, Philadelphia, Somály, 65 év télhó 23.), a Vasárnapi Ujságban (1881. Teleki Sándor élet- és jellemrajza).

Munkái

• Deák Ferencz emlékezete. Két beszéd és egy költemény, melyek Kolozsvárott az egyetem és az ev. ref. főtanoda által tartott emlékünnepélyeken elmondattak. Kolozsvár, 1880. (Szász Bélával és Hegedűs Istvánnal együtt.)
• Sámi László válogatott művei. Kolozsvár, 1883. (Hegedűs István Előszava, I. Szónoki művek, II. Tudományos értekezések, III. Társadalmi elmélkedések, IV. Tárczalevelek. Ism. Délmagyarországi Lapok, 173. sz., Vasárnapi Ujság, 29. sz.)

Emlékezete

Sírja a kolozsvári Házsongárdi temetőben (II.a. parcella)

A zilahi, majd a kolozsvári református kollégium neves történelemtanára, az erdélyi 48 lelkes Kossuth-párti publicistája emlékezetét az 1950-es évek elején, az erdélyi baloldali politikai gondolkodás előzményeinek újrafelfedezése idején Hajós József hozta vissza a köztudatba. Darabán Józseffel közösen sajtó alá rendezett és 1955-ben kiadott szemelvényes – és szöveghűség szempontjából nem igazán megbízható – Sámi-kötetében azt a személyiséget mutatta be, aki az 1848-at megelőző időkben és a forradalom alatt nem csak tanárként hirdette, hanem cselekvően képviselte is a francia forradalom hármas jelszavában kifejezésre jutott eszméket, valamint a rohamosan terjedő természettudományos gondolkodást is. Ennek következménye volt, hogy az erdélyi Kossuth-párti tábor jeles képviselőjeként 1849 után le kellett mondania tanári katedrájáról, mert nem akarta bajba hozni iskoláját. Történelmi tárgyú írásaiban – emelte ki Hajós az akkori idők szellemében – „…eltérően az Erdélyben akkor [a 19. század második felében] közkeletű, teljesen idealista történetfelfogástól, komoly figyelmet szentelt a termelőerőknek, az emberek önfenntartását biztosító tényezőknek”. Ő idézi – már Sámi kolozsvári kollégiumi tanár korából, 1862-ből – egy tanévnyitó beszédét, amelyben kijelentette: „…az iskolában az emberi szellem minden tehetségét csatára és győzelemre kell segíteni… A tanuló ifjúnak nemcsak ahhoz van joga, hogy az igazság keresésére képesíttessék, hanem arra is, hogy a szabadság használatára begyakorolják és eközben emberi méltóságában meg ne sértsék. Erre eszköz a fegyelem és a moralitás.”

A népnevelés ügyét is fontosnak tartotta. Szintén Hajós idézi bevezető tanulmányában egy 1867-ben a Magyar Polgárban közölt cikkéből: „A népnevelés ügye politikai, nemzetgazdászati, társadalmi és még sok más tekintetben hazánk jövőjére a legfontosabb ügyek elsője…, az egész nemzet közös érdeke, melyre minden polgárnak joga, de kötelessége is van.”

Néhány évvel később Nagy Géza már hitelesebb képet rajzol a 19. század érdemes erdélyi tanáregyéniségéről, a kolozsvári Református Kollégium tanáráról.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908.  
• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.  

További információk

• Sámi László. Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta Hajós József és Darabán József. Bukarest, 1955.
• Dávid Gyula: Sámi László. Igaz Szó, 1956/4.
• Nagy Géza: Sámi László. Református Szemle, 1958/1.