Rudolf Bićanić
| Rudolf Bićanić | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1905. június 5. Belovár |
| Elhunyt | 1968. július 9. (63 évesen) Zágráb |
| Sírhely | Mirogoj temető |
| Ismeretes mint |
|
| Házastárs | Sonia Bićanić |
| Iskolái |
|
Rudolf Bićanić (Belovár, 1905. június 5. – Zágráb, 1968. június 9.) horvát közgazdász, demográfus, gazdaságtörténész, faluszociológus, politikus és egyetemi tanár volt. A 20. század legnagyobb horvát falutudósa.[1]
Életútja
[szerkesztés]Rudolf Bićanić Bjelovarban született 1905-ben. Tanulmányait Párizsban az École des hautes études, Zágrábban pedig a jogi karon végezte, ahol 1931-ben doktorált.[2]
A Horvát Parasztpárt (HSS) tagjaként a diktatúra idején is Stjepan Radić politikáját folytatta. 1933-ban 3 év börtönbüntetésre ítélték, amelyet Vladimir Mačekkel együtt töltött le a szávaszentdemeteri büntetés-végrehajtási intézetben. A börtönből való szabadulása után Bićanićot kinevezték a Passzív Területek Segélyezési Bizottságának titkárává. A Gospodarske Sloga igazgatóságának tagjaként (1936-tól) megalapította a Paraszt- és Nemzetgazdasági Kutatóintézetet, amely a Zágrábi Egyetem Társadalomkutató Intézetének (IDIS) elődjének tekinthető.[3] Ugyanekkor szerkesztette a Gospodarska sloga i Politički pregled (Gazdasági Egyetértés és Politikai Szemle) című folyóiratot. Ennek az intézetnek a vezetője volt 1936-tól 1940-ig,[2] amikor a Cvetković-Maček megállapodás alapján a Jugoszláv Külkereskedelmi Igazgatóság igazgatója lett. 1941 és 1943 között a londoni számüzetésben a Jugoszláv Nemzeti Bank első alelnöke volt. 1945 februárjában a jugoszláv emigráns kormány elnökével, Ivan Šubašićtyal együtt visszatért Jugoszláviába, ahol a Külkereskedelmi Igazgatóságot vezette, amelyet azután hagyott el, hogy 1946-ban a kommunisták átvették a hatalmat. 1945-ben otthagyta a Maček-féle HSS-t és csatlakozott a HRSS-hez. 1946-ban a zágrábi jogi kar professzora lett, ahol gazdaságpolitikát, külkereskedelmi gazdaságtant és gazdaságtörténetet tanított. Zágrábban halt meg 1968. július 9-én. A zágrábi Mirogoj temetőben temették el.[4]
Felesége Sonia Bićanić angol írónő volt.[5][6]
Művei
[szerkesztés]Legismertebb művei:
- Kako živi narod. Život u pasivnim krajevima, I. knjiga, 1936.
- Ekonomska podloga hrvatskog pitanja, 1938.
- Kako živi narod, II. knjiga, 1939., (Željko Macannal és munkatársaival együtt)
- Hrvatska ekonomika na prijelazu iz feudalizma u kapitalizam. I. Doba manufakture u Hrvatskoj i Slavoniji, 1750-1860., 1951.
- Začeci kapitalizma u hrvatskoj ekonomici i politici, 1952.
- Economic Policy in Socialist Yugoslavia, 1973.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Institut za društvena istraživanja u Zagrebu 1964.-2014. Archiválva 2021. február 17-i dátummal a Wayback Machine-ben., szerk. Vlasta Ilišin, Institut za društvena istraživanja u Zagrebu, Zagreb, 2014., ISBN 978-953-6218-57-8, str. 17., hozzáférés: 2018. január 3.
- ↑ a b Bićanić, Rudolf, enciklopedija.hr, hozzáférés: 2018. január 3.
- ↑ Institut za društvena istraživanja u Zagrebu 1964.-2014. Archiválva 2021. február 17-i dátummal a Wayback Machine-ben., szerk. Vlasta Ilišin, Institut za društvena istraživanja u Zagrebu, Zagreb, 2014., ISBN 978-953-6218-57-8, str. 17. i fusnota 10 na str. 17., hozzáférés: 2018. január 3.
- ↑ Gradska groblja Zagreb - B, gradskagroblja.hr, pristupljeno 3. siječnja 2018.
- ↑ Sonia Wild Bićanić Archiválva 2016. szeptember 5-i dátummal a Wayback Machine-ben., Fraktura. hozzáférés: 2016. július 2.
- ↑ Dvije linije života Durieux. Sanjin Ivandić, Novi list. hozzáférés: 2016. július 2.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Rudolf Bićanić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
