Rudnai Ottó
| Rudnai Ottó | |
| Született | 1917. február 14. Lovrin |
| Elhunyt | 1986. szeptember 6. (69 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1943) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (55-1-25)[1][2] |
Rudnai Ottó (Reinhardt, Lovrin, 1917. február 14. – Budapest, 1986. szeptember 6.) magyar orvos, mikrobiológus, közegészségtan-járványtan szakorvos, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa.
Élete
[szerkesztés]Rudnai Ottó 1917-ben született Torontál vármegyei Lovrinban, majd családja gyermekkorában Budapestre költözött, ahol édesapja tisztiorvosként dolgozott. 1943-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát, majd tiszteletdíjas orvosként az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) járványügyi osztályának munkatársa lett. 1944 és 1950 között az intézet adjunktusa, 1950-től 1960-ig tudományos munkatársa volt. 1948-ban tisztiorvosi és sportorvosi, 1959-ben pedigközegészségügyi és járványügyi szakorvosi képesítést szerzett. 1955-től a Hygiénikus Orvosképző Tanfolyam vezetője volt.[3]
1960 és 1970 között az OKI kinevezett osztályvezetőjeként, majd 1970-től 1975-ig a járványügyi és mikrobiológiai főosztály vezetőjeként dolgozott, 1975 és 1985 között pedig az intézet főigazgató-helyettese volt, a magyar közegészség-járványügy elméleti és gyakorlati feladataival foglalkozott. 1960-ban az orvostudomány kandidátusa lett, majd 1979-ben pedig a trópusi betegségek szakorvosává minősítették. 1972-ben címzetes egyetemi docens lett, majd 1975-ben az Orvostovábbképző Intézet főiskolai tanárává választották, itt a közegészségügyi-járványügyi ellenőri szak vezetője volt. 1977-től haláláig vezette egyetemi tanárként az OKI bázisán működő Közegészségtani-járványtani Tanszéket.[4]
Fő kutatási területei a dizentéria, a poliomyelitis, a salmonellosis és a kanyaró voltak, munkássága a gyakorlati járványügyben is jelentős. Számos tudományos közleménye, könyve, könyvfejezete és jegyzete jelent meg. Főtitkára, majd elnöke lett a Magyar Hygienikusok Társaságának. Tevékenységét 1971-ben Fodor József-emlékéremmel ismerték el, 1973-ban pedig a kelet-német Gesellschaft für Seuchenschutz levelező tagjává választották.[4]
Főbb művei
[szerkesztés]- A fertőző betegségek elleni küzdelem gyakorlata (Bp., 1954)
- Általános és részletes járványtan (társszerző, Bp., 1954)
- Dysenteria (társszerző, Bp., 1955)
- Közegészségtan és járványtan (tankönyv, szerk., Bp., 1958)
- Járványtan (Bp., 1961)
- A járványügy gyakorlati kérdései (Bp., 1968)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Rudnai Ottó, Reinhardt | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. augusztus 17.)
- ↑ a b Országos Epidemiológiai Központ honlapja. www.oek.hu. (Hozzáférés: 2022. augusztus 17.)
Források
[szerkesztés]- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
