Ugrás a tartalomhoz

Rubinarcú nektármadár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rubinarcú nektármadár
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Öregcsalád: Passerida
Család: Nektármadárfélék (Nectariniidae)
Nem: Chalcoparia
Cabanis, 1850
Faj: C. singalensis
Tudományos név
Chalcoparia singalensis
(Gmelin, 1788)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Rubinarcú nektármadár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rubinarcú nektármadár témájú kategóriát.

A rubinarcú nektármadár (Chalcoparia singalensis) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a nektármadárfélék (Nectariniidae) családjába tartozó Chalcoparia nem egyetlen faja.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1788-ban, a Motacilla nembe Motacilla singalensis néven. Sorolták az Anthreptes nembe Anthreptes singalensis néven is.[3]

Alfajai

[szerkesztés]
  • Chalcoparia singalensis assamensis (Kloss, 1930) - India északkeleti része, Nepál, Bhután, Banglades, észak-Mianmar, észak-Thaiföld és Kína délnyugati része
  • Chalcoparia singalensis koratensis (Kloss, 1918) - Thaiföld keleti része, Laosz, Kambodzsa és Vietnám
  • Chalcoparia singalensis internota (Deignan, 1955) - a Maláj-félsziget északi része
  • Chalcoparia singalensis interposita (Robinson & Kloss, 1921) - a Maláj-félsziget középső része
  • Chalcoparia singalensis singalensis (Gmelin, 1789) - a Maláj-félsziget déli része
  • Chalcoparia singalensis sumatrana (Kloss, 1921) - Szumátra középső és keleti része
  • Chalcoparia singalensis panopsia Oberholser, 1912 - Szumátra nyugati része
  • Chalcoparia singalensis pallida (Chasen, 1935) - Natuna sziget (Borneó északnyugati partvidéke mentén)
  • Chalcoparia singalensis borneana (Kloss, 1921) - Borneó
  • Chalcoparia singalensis bantenensis (Hoogerwerf, 1967) - Jáva nyugati része
  • Chalcoparia singalensis phoenicotis (Temminck, 1822) - Jáva középső és keleti része [2]

Előfordulása

[szerkesztés]

Banglades, Bhután, Brunei, Kambodzsa, Kína, India, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, Nepál, Thaiföld és Vietnám területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, mangroveerdők, bokrosok, folyók és patakok környéke, valamint ültetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 11 centiméter,[5] testtömege 8-9 gramm.

A hím
és a tojó

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 4.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 4.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 4.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 4.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 4.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]