Manasz Nemzeti Park (Bhután)
| Manasz Nemzeti Park | |
 | |
| Ország |  Bhután |
| Terület | 1057 km² |
| Alapítás ideje | 1966 |
 Manasz Nemzeti Park
Pozíció Bhután térképén
| |
 é. sz. 26° 53′ 58″, k. h. 90° 45′ 29″26.899444°N 90.758056°EKoordináták: é. sz. 26° 53′ 58″, k. h. 90° 45′ 29″26.899444°N 90.758056°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Manasz Nemzeti Park témájú médiaállományokat. | |
A Manasz nemzeti park Bhután legrégibb nemzeti parkja, és a Bhután királyi kormány szerint „a Királyság megőrző kiállítási pontja” és az értékes növények „genetikai letétkezelője”. Területe 1057 km², a Sarpang körzet keleti részét, a Zhemgang körzet nyugati felét és a nyugati Pemagatshel körzetet foglalja magában.
„Biológiai folyosók” útján kapcsolódik a Phibsoo Wildlife Sanctuary-hez, a Jigme Singye Wangchuck nemzeti parkhoz, a Thrumshingla nemzeti parkhoz és a Khaling Wildlife Sanctuary-hoz. A bhutáni Manasz nemzeti park déli irányban közvetlenül kapcsolódik a Manasz nemzeti parkhoz Indiában (Asszám), ami a Világörökség része.
A nyilvánosság számára a parkba tilos a belépés.
Története
[szerkesztés]A Manasz nemzeti park az 1990-es évek elején került a Bhutan Alap vagyonkezelő érdeklődésének fókuszába, ami az infrastruktúra fejlesztését jelentette és a működéshez szükséges alapvető biológiai és társadalmi-gazdasági hozzávalók biztosítását. Bhután első nemzeti park kezelési tervét a Manasz nemzeti park számára készítették, és ez szolgált később mintául más bhutáni nemzeti parkok menedzselésének kidolgozásához is.[1]
Természettudomány
[szerkesztés]Növények
[szerkesztés]A Manasz nemzeti park élőhelyei az alföldi trópusi erdőktől az állandó jégmezőkig terjednek. A park ökorégiói között szerepelnek a keleti himalájai lombos erdők és a himalájai szubtrópusi fenyvesek.
A nemzeti park számos olyan növényfajt is termeszt, amelyeket élelmiszerekben, az orvoslásban és vallási szertartások során használnak. Körülbelül 5000 ember él távoli, elszigetelt falvakban ebben a nemzeti parkban.[1][2]
Állatok
[szerkesztés]
A bhutáni Manasz nemzeti park ad otthont a bengáli tigris, az ázsiai elefánt, a gaur (Bos gaurus), valamint a ritkább aranylangur (Presbytis geei), a törpedisznó (Sus salvanius), a sörtés nyúl (Caprolagus hispidus) és a Gangeszi folyamidelfin (Platanista) számára. Ez az egyetlen bhutáni nemzeti park, amiben indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis) és vad vízibivaly (Bubalus arnee) található. Több száz madárfaj - köztük négy szarvascsőrű faj - rágókakajú, koszorúzott, pántos és nagy indiai - szintén él a hatalmas parkban.
A Manasz folyó és mellékfolyói ritka vándorló vadhalak három fajtájának adnak otthont, ezek: mazeer (Tor tor), arany mazeer (Tor putitora) és csokoládé mazeer vagy Katle (Acrossocheilus hexangonolepis).
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Royal Manas National Park című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Parks of Bhutan. Bhutan Trust Fund for Environmental Conservation online. Bhutan Trust Fund. [2011. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 26.)
- ↑ Royal Manas National Park. Himalaya 2000 online. Bhutan Travel Guide. (Hozzáférés: 2011. április 2.)