Roskovics Ignác (festő)
| Roskovics Ignác | |
 | |
| Roskovics Ignác, ifj. (1854–1915) | |
| Született | 1854. szeptember 28.[1][2][3] Szalók[4] |
| Elhunyt | 1915. november 29. (61 évesen) Budapest[4] |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Roskovics Ignác |
| Foglalkozása | festőművész |
| Sírhelye | Fiumei úti sírkert (20-1-52)[5] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Roskovics Ignác témájú médiaállományokat. | |
Roskovics Ignác, ifjabb (Szalók, 1854. szeptember 28. – Budapest, 1915. november 29.)[6][7] magyar egyházi és zsánerfestő, az ún. müncheni realizmus jellegzetes képviselője, Roskovics Ignác nagyprépost fia.
Életpályája
[szerkesztés]Roskovics Ignác és Gulovics Rozália fia. 1875-től a Mintarajziskolában tanult. Tud-e váltani? című képét növendék korában mutatta be a Képzőművészeti Társulat az 1880. évi téli kiállításán. Tanulmányainak folytatására 1880-ban Münchenbe ment, de csak fél évet töltött az akadémián, azután önálló műtermet bérelt, és másfél évig dolgozott a bajor fővárosban, közben-közben hazalátogatva. Ez idő alatt készítette A szentlélek eljövetele című vallásos képét, amely az 1882. évi budapesti téli kiállításon általános figyelmet keltett és Roskovicsot egy csapásra a legismertebb magyar vallásos festők közé emelte. A következő év kiállításán szintén vallásos képpel szerepelt Szent Józsefet festette meg a Jézus gyermekkel. Ez a műve oltárkép a lévai kegyesrendiek templomában.
Ezután áttért a zsánerfestészetre (Igyék már kelmed!; Acél, kova, tapló; Extra passzió; Pipacs; A rózsámnak; Csak neked!; Olyan nincs). 1885-ben alkotott Pici piros alma című festménye több kitüntetésben részesült és másolatok útján a legismertebb magyar festmények egyikévé vált a maga idejében. Derűs hangulatú életképeket és vallásos kompozíciókat festett. Folytatta vallásos témáit is: így született Csekonics Endre gróf megrendelésére Nepomuki Szent Jánosa (1885), és így festett három évvel később hét freskóképet és három oltárképet a szinnai (Zemplén vármegye) templom számára.
Több díjat kapott, 1900-ban a kis állami aranyérmet nyerte, 1888-ban festette a szinnai templom freskóit. Falképei vannak még a józsefvárosi templomban és a kecskeméti nagytemplomban. 1893-ban megfestette a radnai oltárképet: Mária üdvözletét s freskókkal díszítette (1894-95) a budapesti józsefvárosi templomot. Ebben a templomban a négy evangélistán kívül a Szentháromság, Szent József álma, Szent József halála és Szent József megdicsőülése című nagy szabású freskók láthatók tőle. Népszerűségét azonban nem ezeknek, hanem későbbi életképeinek (Hátha innánk! A gourmand és Kóstolja, de édes!) köszönhette. Könyveket is illusztrált, különösen sokat rajzolt az Osztrák-magyar monarchia című képes vállalkozás számára.
Felesége Schütz Alojzia Erzsébet volt, akivel halála előtt másfél évvel, 1914. február 21-én Budapesten kötött házasságot.[8]
Emlékezete
[szerkesztés]1918-ban a Műcsarnok hagyatéki kiállítást rendezett műveiből.
Irodalom
[szerkesztés]- A tovarisovai oltárkép (Egyházműv. L. 1881)
- Roskovics Ignác (Művészet, 1916.)
- Terdik Szilveszter: Roskovics Ignác festőművész. Egy elfeledett életmű; Szt. Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza, 2022 (Collectanea Athanasiana VI. Ars sacra Byzantino-Carpathiensis)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 30.)
- ↑ a b 00161369
- ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=116&layout=s
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest X. kerületi polgári halotti akv. 1203/1915. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 6.)
- ↑ A gyászjelentésében november 28-a, a halotti akv-i bejegyzésében november 29-e szerepel elhalálozási idejeként.
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest X. kerületi polgári házassági akv. 53/1914. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 6.)
Források
[szerkesztés]- Roskovics. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
