Román földikutya

Román földikutya
	Természetvédelmi státusz
	Kihalt;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Csoport:	Glires;
Rend:	Rágcsálók (Rodentia);
Alrend:	Egéralkatúak (Myomorpha);
Öregcsalád:	Muroidea;
Család:	Földikutyafélék (Spalacidae);
Alcsalád:	Földikutyaformák (Spalacinae);
Nem:	Spalax; Guldenstaedt, 1770
Alnem:	Spalax;
Faj:	S. istricus;
Tudományos név
	Spalax istricus; Méhely, 1909
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Román földikutya témájú rendszertani információt.

A román földikutya (Spalax istricus) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a földikutyafélék (Spalacidae) családjába tartozó faj. A tudomány azt a három múzeumi példányát ismeri, melyeken Méhely Lajos fajleírása alapul.

Rendszertan

Két közeli rokona van, a kizárólag az Erdélyi-medencében élő mezőségi földikutya és a Bukovinában élő bukovinai földikutya. Előbbi akkor alakult ki, amikor a Kárpátok kiemelkedett és utána feltételezhető, hogy a kis földikutyák, amelyek jóval később jelentek meg ezen a területen - egyébként sokkal hatékonyabban kolonizálnak, mint a nagy földikutyák - nyomultak be a mostanra kettévált román és bukovinai földikutya elterjedési területére és jóval több, mint fél millió évvel ezelőtt a kis földikutyáknak a megjelenése ezen a területen elválasztotta ezt a két csoportot.^[2]

Előfordulás

A Havasalföldön (Olténiában és Munténiában) élt.

Kihalására utaló tények

Egy friss kutatás során romániai és magyarországi kutatók bejárták a faj valamennyi korábban ismertetett előfordulási helyét és azok tágabb környezetét is. Bár több helyen találtak földikutya számára alkalmasnak tűnő, potenciális élőhelyet, sehol sem sikerült az állat jelenlétét megállapítani. Ráadásul a helyi lakosok sem ismerték a fajt. Elképzelhető, hogy még Méhely idejében, a 20. század első felében kipusztult.

Jegyzetek

↑ Méhely, Lajos. A földi kutyák fajai származás- és rendszertani tekintetben. Magyar Tudományos Akadémia, 186-193 eredeti számozás 192-199 pdf számozása. o. (1909). Hozzáférés ideje: 2018. április 21. „A Spalax istricus-t csupán Oláhországból, még pedig Krajova környékéről (Barza és Horesu Poenar), valamint Prundu vidékéről az ilfovi kerületből ismerem, a hol az állat ritka lehet, mert minden fáradozásom daczára sem sikerült több példányt szereznem.”
↑ Három a magyar igazság, avagy mit sikerült megtudnunk a hazai földikutyákról Kitaibel Pál óta. Állattani Előadások. Magyar Biológiai Társaság, 2018. február 1. (Hozzáférés: 2018. február 8.)

Források

Németh Attila, Csorba Gábor. Földikutyák. Fővárosi Állat- és Növénykert (2015). ISBN 978-615-5392-10-8

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Méhely, Lajos. A földi kutyák fajai származás- és rendszertani tekintetben. Magyar Tudományos Akadémia, 186-193 eredeti számozás 192-199 pdf számozása. o. (1909). Hozzáférés ideje: 2018. április 21. „A Spalax istricus-t csupán Oláhországból, még pedig Krajova környékéről (Barza és Horesu Poenar), valamint Prundu vidékéről az ilfovi kerületből ismerem, a hol az állat ritka lehet, mert minden fáradozásom daczára sem sikerült több példányt szereznem.”

[2] Három a magyar igazság, avagy mit sikerült megtudnunk a hazai földikutyákról Kitaibel Pál óta. Állattani Előadások. Magyar Biológiai Társaság, 2018. február 1. (Hozzáférés: 2018. február 8.)

[1]

[2]