Rochlitz Gyula (építész)
| Rochlitz Gyula | |
 | |
| Emléktáblája Budapest VIII. kerületében | |
| Született | 1825. december 5. Nagyrőce |
| Elhunyt | 1886. január 18. (60 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | építész |
| Iskolái | Bécsi Műszaki Egyetem |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (48/1-2-15) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rochlitz Gyula témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Rochlitz Gyula (Nagyrőce, 1825. december 5. – Budapest, 1886. január 18.) építész, a Keleti pályaudvar központi épületének tervezője.
Élete, munkássága
[szerkesztés]A szepességi cipszer családból származó Rochlitz Gyula építésztanulmányait a bécsi műszaki egyetemen végezte, majd Pesten vállalt építészeti munkákat. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésekor honvédnek állt, ahol az utászokhoz került. A szabadságharc során századosi rangot ért el, Görgey István tiszttársa volt. A világosi fegyverletétel után Nyugat-Európába emigrált.
Az emigrációból visszatérve a Magyar Királyi Államvasutak vasútépítési igazgatóságán, majd a magasépítési osztályon kapott alkalmazást. A tehetséges építész hamarosan a magasépítési osztály vezetőjévé vált, ebben az időszakban tervezte és vezette a MÁV jelentősebb építkezéseit, úgymint a dunai összekötő vasúti híd, illetve a MÁV Andrássy úti igazgatósági épületének építését. A vasúti vállalat felügyelőjeként indította meg az államvasutak új, központi indóházának tervezését, majd annak főtervezője lett. Mint az építkezés irányítója, végigszolgálta a pályaudvar 1881-ben megkezdett és 1884-ig tartó építkezését.
Építői munkásságának elismeréseként a Ferenc József-rend lovagja címmel tüntették ki. Az elhunyt építészt a kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra, sírját fekete márvány obeliszk díszíti.
Emlékezete
[szerkesztés]Rochlitz Gyula mellszobrát a pályaudvar restijének első vendéglőse készíttette, amelyről sokáig nem tudták, hogy kit ábrázol. A szobrot később az indulási csarnokba helyezték át, ám onnan végleg eltűnt. Az emlékére a MÁV 1959-ben, a pályaudvar megnyitásának hetvenötödik évfordulóján, egy emléktáblát helyezett el az indulási oldalon.
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Pilinyi Péter: A Baross tér (magyar nyelven) (html). (Hozzáférés: 2010. december 12.)