Roșca Bonczos Zsuzsa

Roșca Bonczos Zsuzsa
2013-ban
Született	Bonczos Zsuzsa 1943. május 9. Nagyszalonta, Magyarország
Elhunyt	2020. október 14. (77 évesen)
Állampolgársága	magyar román
Foglalkozása	pszichológus pszichoterapeuta tanár szakíró
Sablon • Wikidata • Segítség

Roșca Bonczos Zsuzsa (Nagyszalonta, 1943. május 9. – 2020. október 14.) erdélyi magyar pszichológus, pszichoterapeuta, pszichodráma-kiképző, szupervizor, szakíró, tanár.

Életpályája

Középiskoláit Nagyszalontán végezte, majd filozófia-pszichológia szakos diplomát szerzett a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia Karán 1966-ban. 1966 és 1970 között a kolozsvári Irisz lakónegyedben működő kultúrotthon igazgatói tisztségét töltötte be, az 1970–71 időszakban pedig a Dolgozó Nő című folyóirat pszichológia-rovatának szerkesztőjeként dolgozott. 1971-től 1980-ig iskolapszichológus volt a mai Báthory István Elméleti Líceum elődjében (az akkori 11-es számú Középiskolában, amely 1977-től a 3-as számú Matematika–Fizika Líceum nevet viselte.) 1974 és 1980 között a BBTE Történelem-Filozófia Karán a hallgatók pedagógiai gyakorlatáért felelt.

Az iskolapszichológusi rendelők megszüntetése után 1980 és 2000 között társadalomtudományi tantárgyakat tanított a kolozsvári Ady-Șincai Líceumban és a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban. 1986-ban megszerezte az I. tanári fokozatot. Amikor 1993-ban újraindult a kommunizmus ideje alatt államosított kolozsvári Unitárius Kollégium, őt is meghívták oda tanítani. Tanári munkáját ebben az intézményben 2003-ig folytatta. Tanárként és iskolapszichológusként részt vett a kolozsvári egyetem lélektan tanszéke és a Pedagógiai Kutatóintézet kezdeményezte kutatásokban, de önálló iskolapszichológiai felméréseket is végzett. Esetelemzéseit az 1971-től vezetett pszichológusi naplójában rögzítette, ennek anyagából több mint száz részlet jelent meg a Dolgozó Nő, illetve a Családi Tükör, A Hét és a TETT oldalain.

Az 1996–2002 közötti időszakban a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, 2001-től 2007-ig pedig a Pszichológia és Neveléstudományok Karon dolgozott társult oktatóként. 1992–2003 között ismét ő irányította a hallgatók szakmai gyakorlatát.

1990-től 2000-ig változatos posztgraduális képzéseken vett részt, amelyek során különböző csoportmódszereket sajátított el: a családterápiát, a Bálint-módszert, de legfőképpen a pszichodrámát. Ez utóbbiban 1999-ben pszichopterapeuta és kiképzői képesítést szerzett. Pszichodramatikus tevékenysége: 1996-tól kezdődően számos önismereti, személyiségfejlesztő és tematikus csoportot vezetett megközelítőleg 2800 órában.

Miután 1990-ben megismerkedett a pszichodráma módszerével, az ezt követő két évtizedben – a módszer tanulásának időszakában és a diploma megszerzése után egyaránt – folyamatosan részt vett a hazai és nemzetközi konferenciákon (egyeseken műhelyfoglalkozást is tartott), valamint a szakmai továbbképző tevékenységeken, amelyek a romániai J. L. Moreno Pszichodráma Társaság szervezésében zajlottak Kolozsváron, és nemzetközileg elismert meghívott előadók tartották (többek között Reinhard T. Krüger, Friedel Geisler, Mävers Ildikó Németországból, Figusch Zoltán az Egyesült Királyságból).

Válogatás írásaiból

• Kezdetek Erdélyben, Pszichodráma Újság, Különkiadás, 68. oldal, 2005, Budapest
• Találkozásaink palettája, Pszichodráma Újság, Különkiadás, 69. oldal, 2005, Budapest
• Ambivalencia fiatal korban és annak feldolgozása az önismereti pszichodráma csoportban – diplomadolgozat a pszichodráma pszichoterapeuta cím megszerzéséért, 1999
• Mi van a ketrecben, TETT, 1980. 15. szám (A család), 26–29. old. Online hozzáférés

Szervezeti tagságai

• J. L. Moreno Pszichodráma Társaság – alapító tagja, alelnöke és szakmai bizottságának tagja volt 1999-től
• Magyar Pszichodráma Egyesület, Magyarország
• Psychodrama Institut für Europa (PIFE) (2017 óta Psychodrama Association for Europe – PAfE), Németország
• Romániai Bálint Egyesület
• Román Pszichoterápia Szövetség

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3  
• Enciclopedia personalităţilor din România, V. kiadás, Hübners Who is Who, Bukarest, 2010, ISBN 978-3-7290-0093-3, 1182. oldal
• Gyászjelentés, Szabadság, 2020. október 16. Online hozzáférés

További információk

• Sándor Boglárka Ágnes: „Fájdalmaink tompulhatnak, örömeink más dimenziót kaphatnak” – mondja Roșca Zsuzsa pszichológus a pszichodrámáról, Szabadság, 2012. május 26. Online hozzáférés