Ribáry József

Ribáry József
Született	1825. január 25. Buda
Elhunyt	1901. május 21. (76 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	jogász, főkormányzósági titkár, miniszteri tanácsos, költő, jogi író, főrendiházi tag
Sírhelye	Farkasréti temető (Hv2-5-15/16)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ribáry József témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Ribáry József miniszteri tanácsos, a Dalszínház (Operaház) építési bizottsági tagjának küldött meghívó Podmaniczky Frigyes aláírásával.

Ribári Ribáry József (Buda, 1825. január 25. – Budapest, 1901. május 21.) jogász, budai főkormányzósági titkár, miniszteri tanácsos, költő, jogi író, a főrendiház tagja.

Életrajza

Középiskoláit Budán végezte. A bölcseletet és jogot a pesti egyetemen hallgatta, a két évi joggyakorlat után a vizsgálatokat kitűnő eredménnyel tette le. 1846-ban az ügyvédi diplomát nyerte el, mely évben Budán tiszteletbeli tollnok lett. 1849-ben tekintettel nyelvismereteire, a magyar külügyminisztériumban nyert alkalmazást. Később mint fogalmazó működött a soproni főispánnál, ezután pedig mint titkár a nagyváradi helytartóságnál és a budai főkormányzóságnál. 1862-ben valóságos tanácsos lett a helytartótanácsnál, 1867-ben osztálytanácsos a belügyminisztériumban, 1868-ban pedig valóságos miniszteri tanácsossá nevezték ki. E minőségben több törvényjavaslatot készített, melyeknek nagy része tényleg törvénnyé vált. A belügyminisztériumot, más minisztériumoknál törvényjavaslatok felett tartott tanácskozmányban, rendesen ő képviselte. A kormány által kinevezett tagja volt az országos statisztikai tanácsnak. A IX. nemzetközi statisztikai kongresszuson a belügyminisztériumot ő képviselte. Tagja volt a belügyminisztérium képviseletében a tiszai kölcsön-kiosztó-bizottságnak és évekig az államvizsgálati bizottság államtudományi osztályának. Társadalmi téren is működött. Hivatalos tanulmányutat tett 1869-ben Dél-Németországban, Franciaországban és Angliában, 1872-ben Észak-Németországban, Belgiumban és Hollandiában. Ezen utazásoknál tanulmányainak tárgyai voltak a közrendészeti intézmények általában. A Dalszínház (Operaház) építési bizottsági tagja. 1890-ben saját kérelmére nyugalomba helyezték és őfelsége a főrendiház tagjává nevezte ki. A III. osztályú vaskorona- és a Szent István-rend birtokosa volt. A főrendiházban a gazdasági, a közjogi és törvénykezési, a naplóbíráló és a felirati bizottság tagja volt. Évekig főjegyzője volt a vöröskereszt-egyesületnek és felügyelőbizottsági tagja a magyar jelzálog hitelbanknak. Sírja a Farkasréti temetőben található (Hv2. (102.) parcella, 5-15/16)

Fiatalabb korában költeményeket írt (Zsenge mutatványok. Pest, 1839.) sat. Jog- és törvénytudományi cikkei a szakfolyóiratokban; országgyűlési beszédei és előterjesztései a Naplókban vannak.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X