Rhipsalis trigona
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Rhipsalis trigona Pfeiffer, Enum. Cact. 133. (1837) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Rhipsalis trigona témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Rhipsalis trigona témájú kategóriát. |
A Rhipsalis trigona egy termesztésben gyakran fellelhető epifita kaktusz.
Jellemzői
[szerkesztés]Gazdagon elágazó, karcsú hajtású növény, törzsének átmérője 15 mm lehet maximálisan, szára erősen 3 bordás, a bordák alternálnak az egyes szárszegmenseken. Virágai magánosak, laterálisan jelennek meg, fehéres-rózsaszínes árnyalatúak, szélesre nyílnak, néha a 20 mm átmérőt is elérik. 3 külső és 7 belső szirma van, számos porzószála fehér, pericarpiuma a szárba süllyed. Termése gömbölyű, 8–10 mm átmérőjű vörös bogyó. Az Epallagogonium subgenus tagja.
Elterjedése
[szerkesztés]Brazília: São Paulo, Paraná, Santa Catarina államok. Epifitikus szezonális atlantikus erdőkben 800 m tengerszint feletti magasságig.
Források
[szerkesztés]- Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
- Anderson H.F. et al. (2001): The cactus family. Timber Press, Portland, Oregon, USA. ISBN 0-8819249-8-9
