Rheobatrachus vitellinus
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Kihalt      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Rheobatrachus vitellinus Mahony, Tyler & Davies, 1984 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 A Rheobatrachus vitellinus elterjedési területe kék színnel jelölve
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Rheobatrachus vitellinus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Rheobatrachus vitellinus témájú kategóriát. |
A Rheobatrachus vitellinus a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a gyomorköltő békafélék (Rheobatrachus) nembe tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Ausztrália endemikus faja. Queensland állam középső partvidéki részén, a Eungella Nemzeti Park zavartalan esőerdeiben fedezték fel, 400–1000 m-es tengerszint feletti magasságban. Elterjedési területének mérete 500 km² volt.[1][2][3]
A Rheobatrachus vitellinust 1984 januárjában fedezték fel.[4] A faj elterjedési területén 1985 januárjáig gyakorinak számított, amikor a faj visszaszorulásának első jeleit észlelték alacsonyabb magasságokban, azaz kb. 400 m-en.[5][6] A magasabb fekvésű területeken a békák 1985 márciusáig gyakoriak maradtak, de az év júniusában már nem voltak jelen.[6] A faj felkutatására tett folyamatos erőfeszítések ellenére a Rheobatrachus vitellinust 1985 márciusa óta sem a Eungella Nemzeti Parkban, sem más helyeken nem észlelték.[7][8] A faj korábban a Eungella Nemzeti Parkból és a Mount Pelion State Forestből volt ismert, és magánterületeken nem jegyezték fel.[9]
Megjelenése
[szerkesztés]Nagytestű békafaj, testhossza elérheti a 8,5 cm-t.[3] Háta barna, sötétebb barna foltokkal. A hasa fehér vagy szürke volt, az alsó felén sárga színnel. A pupillája függőleges, a szivárványhártya aranyszínű, végig határozott, vékony fekete erezettel. Mellső lábának ujjai között nem volt úszóhártya, a hátsókon teljes méretű úszóhártya volt, ujjai végén apró korongok voltak. Egyike volt annak a három ausztráliai békafajnak, amelyről ismert, hogy szinte teljes egészében vízben él; nagy szemei, nagyon rövid orra és teljesen úszóhártyás lábujjai mind a víz alatti élethez való alkalmazkodásra utalnak.[3]
Életmódja
[szerkesztés]A Rheobatrachus vitellinus többnyire éjszakai életmódot folytatott. Esőzések idején gyakran volt megtalálható a patakokban és azok környékén lévő köveken.[6]
A Rheobatrachus vitellinus a nőstény gyomrában költötte kicsinyeit, és a szájon keresztül szülte őket,[10] hasonlóan a Rheobatrachus silus fajhoz. Nincs feljegyzés arról, hogy a petket a megtermékenyítés és az azt követő lenyelés előtt a szárazföldön vagy a vízben rakták-e le.[6] A petéket körülvevő kocsonyában jelen volt a Prostaglandin E nevű hormon, amely gátolta a gyomorsavak kiválasztását a költő nőstényben, így az képtelenné vált a táplálkozásra. A Rheobatrachus vitellinus esetében a gyomorban nincsenek jelentősebb szerkezeti változások, ellentétben a Rheobatrachus silus fajjal, ami a gyomorban való költés evolúciójának kettősségére utal. A Rheobatrachus vitellinus gyomorban történő költésének biokémiai és fiziológiai adaptációi továbbra sem ismertek. A teljesen átalakult kis békák január-február hónapban születtek meg regurgitáció útján.
Az egyetlen dokumentált esetben 22 kis béka alakult át egyetlen nőstény gyomrában. A begyűjtéskor a nőstény gyomra a jelentések szerint erősen fel volt puffadva, és a közúti szállítás során az egyed szülni kezdett. A szülés körülbelül 34 órán át tartott. Az ivadékok a víz alatt születtek, bár nem tudni, hogy ez a víz alatti szülés természetes jelenség volt-e, vagy a nőstény tartási körülményeinek következménye volt.[10]
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]A vörös lista a kihalt fajok között tartja nyilván.[11]
Miután a fajt 1984-ben felfedezték, egy megfigyelési program során megállapították, hogy a Rheobatrachus vitellinus egész elterjedési területén meglehetősen gyakori, egy 2 x 5 m-es patakban akár hat egyedet is találtak.[6] A faj megtalálására tett folyamatos erőfeszítések ellenére azonban 1985 márciusa óta nem észlelték sem a Eungella Nemzeti Parkban, sem más helyeken.[12][13][14][8] McDonald 1990-es kutatásai során nem talált egyértelmű bizonyítékot arra, hogy az évszakos periodikus eltűnés, a túlzott gyűjtés, a ragadozók, az aszály, az áradások, az élőhely pusztulása, a betegségek, a nagy parazitaterhelés vagy az adatgyűjtés céljából történő kezelés miatti stressz lenne felelős a populáció csökkenéséért. Úgy vélték, hogy az 1984–1985-ben megfigyelt csökkenés természetes populációingadozás lehetett, és a megmaradt egyedek rejtett menedékhelyekre vonultak vissza.[5][6] Az ilyen populációingadozások mértéke nem ismert, de más ausztrál békafajok esetében nagy létszámingadozásokra van bizonyíték.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ AmphibiaWeb
- ↑ Atlas of Living Australia
- ↑ a b c FrogID, Australian Museum
- ↑ Mahony, M., Tyler, M.J., and Davies, M. (1984). A new species of the genus Rheobatrachus (Anura: Leptodactylidae) from Queensland. Transactions of the Royal Society of South Australia, 108(3), 155-162.
- ↑ a b Winter, J. and McDonald, K. (1986). Eungella, the land of cloud. Australian Natural History, 22(1), 39-43.
- ↑ a b c d e f g McDonald, K.R. (1990). Rheobatrachus Liem and Taudactylus Straughan and Lee (Anura: Leptodactylidae) in Eungella National Park, Queensland: distribution and decline. Transactions of the Royal Society of South Australia, 114(4), 187-194.
- ↑ Ingram, G. J., and McDonald, K. R. (1993). An update on the decline of Queensland's frogs. Herpetology in Australia: A diverse discipline. D. Lunney and D. Ayers, eds., Transactions of the Royal Zoological Society of New South Wales, 297-303.
- ↑ a b McDonald, K. and Alford, R. (1999). A review of declining frogs in northern Queensland. Declines and Disappearances of Australian Frogs. A. Campbell, eds., Environment Australia, Canberra. Available in .pdf format online.
- ↑ Tyler, M.J. (1997). The Action Plan for Australian Frogs. Wildlife Australia, Canberra, ACT.
- ↑ a b McDonald, K.R. and Tyler, M.J. (1984). Evidence of gastric brooding in the Australian leptodactylid frog Rheobatrachus vitellinus. Transactions of the Royal Society of South Australia, 108, 226.
- ↑ A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. november 14.)
- ↑ Ingram, G. J., and McDonald, K. R. (1993). An update on the decline of Queensland's frogs. Herpetology in Australia: A diverse discipline. D. Lunney and D. Ayers, eds., Transactions of the Royal Zoological Society of New South Wales, 297-303.
- ↑ Richards, S. J., McDonald, K. R., and Alford, R. A. (1993). Declines in populations of Australia's endemic rainforest frogs. Pacific Conservation Biology, 1, 66-77
- ↑ Hero, J.-M., Hines, H.B., Meyer, E., Morrison, C., Streatfeild, C., and Roberts, L. (1998). New records of 'declining' frogs in Queensland, Australia. Froglog, 29, 1-4.
Források
[szerkesztés]- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2023. november 14.) (angolul)
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. november 14.)
- Mahony, Tyler & Davies, 1984 : A new species of the genus Rheobatrachus (Anura: Leptodactylidae) from Queensland. Transactions of the Royal Society of South Australia, vol. 108, p. 155-162 (eredeti publikáció).
- Amphibian Species of the World 6.0
- A Rheobatrachus vitellinus az AmphibiaWeb oldalon
