Ugrás a tartalomhoz

Residente (album)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Residente
Residεntә
stúdióalbum
Megjelent2017. március 31.
Formátumdigitális letöltés, CD
Felvételek2015–2016
Stílusalternatív hiphop, urban, világzene
Nyelvspanyol, francia, angol
Hossz54:09[1]
KiadóSony Music Latin
ProducerResidente
Helyezések
Latin Grammy-díj
Grammy-díj
Kislemezek az albumról
  1. Somos anormales
    Megjelent: 2017. január 13.
  2. Desencuentro
    Megjelent: 2017. március 24.
  3. Guerra
    Megjelent: 2017. március 31.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Residεntә című nagylemez René Pérez Joglar, művésznevén Residente 2017. március 31-én megjelent első szólóalbuma. Az album két Latin Grammy-díjat és egy Grammy-díjat nyert.

Residente egy DNS-vizsgálatból megtudta, hogy a világ mely különböző részeiről származtak az ősei és ez adta az ötletet, hogy ellátogasson ezekre a helyekre és együtt zenéljen helybéli művészekkel.[2] Ennek az útnak az eredménye ez a 13 számot tartalmazó album. A projekt részeként született egy azonos című dokumentumfilm, továbbá megjelent egy könyv is róla.

A lemez megjelenését követően hosszú koncertturnéra indult az album anyagával és fellépett Nyugat-Európa és Latin-Amerika több országában, az Egyesült Államokban és szűkebb hazájában, Puerto Ricóban is.

Előzmények

[szerkesztés]

Néhány évvel az album megjelenése előtt Residente csináltatott egy DNS-tesztet, amiből megtudta, hogy gyökerei a világ tíz különböző pontjáról erednek, többek között Örményországból, Ghánából, Kínából és szülőföldjéről, Puerto Ricóból. Ez a sokszínűség inspirálta arra a két évig tartó utazásra, melynek eredménye egy szólóalbum, egy dokumentumfilm és egy könyv, mindegyik Residente címen. Kiadásukra és terjesztésükre Residente ötéves szerződést kötött a Fusion Media Group (Univision Communications) kiadóval, a hanglemezt viszont a Sony Music Latin terjeszti.[3][4]

Felvételek

[szerkesztés]

Az album dalait Residente a két évig tartó út során írta, miközben felkereste a világ azon részeit, ahonnan ősei származtak. A felvételek a következő helyeken történtek: Szibériában, Moszkvában, Kínában, a Kaukázusban, Franciaországban, Spanyolországban, Angliában, Örményországban, Dél-Oszétiában, Ghánában, Burkina Fasóban és Nigerben, továbbá Puerto Ricóban.[2][3][4]

Mindenütt helyi, többségükben amatőr és ismeretlen művészekkel dolgozott együtt, néhányan közülük szegénységben vagy háború sújtotta területen élnek. Ennek ellenére Residente tagadja, hogy ez egy világzene album, úgy fogalmaz: „valami újat akartam csinálni”.[3][5] A bevételekből valamennyi részt vevő művész részesedést kap. Azt is hozzátette: „Olyan tehetséges művészekkel dolgozom együtt, akiket a zeneipar nem ismer, nem figyel rájuk, akik a változás reménye nélkül csinálnak zenét, művészekkel, akikkel osztozom a DNS-ükben ugyanúgy, ahogy ők megosztották velem a történetüket.”[4]

Az album általános hangzásáról azt mondta, hogy „színvonalát tekintve nem ez a legorganikusabb [album], amit valaha csináltam, viszont a legvalóságosabb és legpontosabb. Minden hang ezekből az országokból való, a dobok, az énekhangok, minden, ami hallható, innen származik.”[6]

Az elő- és utómunkálatok bizonyos részeit New Yorkban, a Loisaida Centerben csinálták. Residente dolgozott még a West Willage-i Electric Lady Studiosban is.[3][4]

Témaválasztás

[szerkesztés]

Az album számai főleg az egyenlőségről és az összetartozásról szólnak. Habár kezdetben kifejezetten a zene állt az utazások középpontjában, a beszélgetések arra inspirálták, hogy központi témája a faj legyen. Annak ellenére, hogy a lemez jóval azelőtt elkészült, hogy Donald Trump megnyerte a 2016-os elnökválasztást az Egyesült Államokban, Residente elismerte, hogy dalai kapcsolatba hozhatók a megjelenés idejében lezajlott eseményekkel: „Azt hiszem... a téma most még relevánsabb amiatt, ami Trump körül történik, de nem csak ezért, hanem azért is, mert a világban mindenütt sok a faji előítélet.”[5]

Mindnyájan ugyanonnan jövünk és bár különbözőek vagyunk, egyformán vagyunk különbözőek.

Residentének szándékában áll, hogy megjelentesse az album angol nyelvű változatát is, ezért Urayoán Noel Puerto Ricó-i költő, a New York-i Egyetem tanársegédjének a segítségével már le is fordította az összes dalszöveget. A megjelenést attól tette függővé, hogy mennyire lesz elégedett a fordítással.[4][6]

Az egyes dalok története

[szerkesztés]

Az album Intro ADN/DNA című nyitószámában vendégelőadóként megszólal Lin-Manuel Miranda, Residente távoli unokatestvére és elmeséli, hogyan fedezték fel kapcsolatukat.[3][4]

A második számot, melynek címe Somos anormales (Abnormálisak vagyunk), az Oroszországi Föderáció területén található Tuva fővárosában, Kizilben vették fel egy hét alatt.[7] Kizil volt Residente világ körüli útjának első állomása, ahonnan DNS-ének 6%-a származik.[6] A zenei kíséretben részt vett a tradicionális tuvai zenét játszó, préselt torokhang technikával éneklő Chirgilchin együttes is. Ez a szám jelent meg először kislemez formájában, majd Spanyolországban videóklipet forgattak belőle John Leguizamo,[3] Leonor Watling, Óscar Jaenada és Juan Diego Botto közreműködésével.[7][8][9]

A romantikus Desencuentro (Félresikerült találkozás) számban a francia indie pop énekesnő Stéphanie Sokolinski, művésznevén SoKo működik közre.[3][4] A dal két, egymáshoz tökéletesen illő ember találkozásáról szól, melynek során a körülmények váratlan és komikus fordulatot vesznek.[10] Azzal kapcsolatban, hogy miért került bele ez a szerelemről szóló dal az album anyagába, Residente azt mondta a Billboardnak adott interjúban: „Ezen az albumon csupa olyan dolog van, ami engem körülvesz és ebbe beletartozik ez [a szerelem] is. Emberi kapcsolatok, párkapcsolatok – olyasmi, ami hat rám és tetszik.” A dal videóklipjét a párizsi Crémerie-Restaurant Polidor étteremben vették fel, a főszerepet Charlotte Le Bon és Édgar Ramírez játszotta.[11]

Miközben a Guerra (Háború) című számot vették fel Hegyi-Karabahban, az azeri katonaság bombázni kezdte a régiót, ezért a zenészeknek egy biztonságosabb helyre kellett menekülniök és egy oszétiai templomban találtak menedéket. Az átélt eseményekről Residente azt mondta: „Kemény volt találkozni a háborús menekültekkel és beszélni velük. És mivel sok olyan emberrel kellett kommunikálnom, akik csak egy nyelvet beszélnek, eltartott egy darabig. Természetesen a zene az univerzális nyelvünk, de ezen utazások után tisztelni kezdtem a nyelvtudományt, amit korábban nem tettem.”[3]

A dal végső változatában dél-oszétiai gyerekek dobolnak, továbbá grúz bandurát[* 1] és egy csecsen kórust hallhatunk. A korábban kislemezként is megjelent dal videóklipjét Residente 2017. augusztus 17-én töltötte fel a YouTube-ra. A klipet részben Spanyolországban, részben pedig Bekaa kormányzóság fővárosa, Zahla mellett forgatták egy nem hivatalos menekülttáborban Szíria és Libanon határán, ahol több mint 250 szíriai menekült tartózkodott abban az időben. Csakúgy, mint az előző két videót, ezt is Residente saját maga rendezte.[12][13]

Kínában, ahonnan a DNS-ének kb. 6%-a származik,[6] egy pekingi opera társulattal dolgozott együtt. Erről a tapasztalatáról így számolt be: „...először is nagyon nehezen ment a kommunikáció, mert nem beszéltek angolul és ekkortájt az én angoltudásom is nagyon leromlott. A tolmácsom ugyan jól tudott angolul, de azért nem annyira, mint egy angoltanár, így aztán eltartott egy ideig, hogy a dalszöveget először spanyolról angolra, majd utána angolról kínaira fordítottuk.”[5]

Az énekhangok alá két orgona, a londoni Temple Church és a barceloniai Palau de La Música Catalana orgonájának a hangját keverte. Ennek eredményeként jött létre az Apocalíptico (Apokalipszis) című dal, amit „Peking fojtogatóan szennyezett levegője, a modern épületek és a töredező múlt egymás mellé helyezése ihletett.”[4]

Afrikában, ahonnan DNS-ének 10%-a ered, elment Burkina Fasóba, ahol Thomas Sankara[* 2] életétől inspirálva született a La sombra (Az árnyék) című szám, amelyet a nigériai tuareg gitárossal és dalszerző énekessel, Bombinóval közösen szereztek.[3][4][6]

A Milo című dalhoz, amit fiáról nevezett el és az ő tiszteletére írt Ghánában, az ihletet Residentének egy álom adta.[6]

A disztópikus stílusú El futuro es nuestro (Miénk a jövő) egy olyan jövőt vázol fel, amelyben az emberek svábbogarakat esznek és nincs többé Hold, mert a terroristák felrobbantották. A dalban közreműködik Goran Bregović és rézfúvós együttese.[4]

A Dagombas en Tamale (Dagombák Tamaléban) tamaléi dagomba törzsi énekeseket mutat be és „pénznélküliség szellemét ünnepli”.[4]

Az utolsó szám az Hijos del cañaveral (A cukornádültetvény fiai) Residente hazájában, Puerto Ricóban született és népéről, annak kitartásáról és bátorságáról szól. A refréneket idős honfitársa, Francisco „Cholo” Rosario énekli, a női szólamot pedig lánytestvére, iLe.[6]

Dokumentumfilm

[szerkesztés]

Az album készítésével egy időben készült egy azonos című dokumentumfilm is Residente rendezésében, amelyet 2017. március 16-án mutattak be a South by Southwest filmszemlén.[14] A filmben mesél gyerekkoráról, arról hogy figyelemhiányos hiperaktivitásban szenvedett és hogyan küzdött ellene,[2] láthatjuk fiatal művészként, pályájának felívelését a Calle 13 együttessel és azt is elmondja, miért döntött úgy, hogy elhagyja az együttest és szólókarrierbe kezd.[3][5] A filmről kedvező kritikát írt Michael Rechtshaffen a The Hollywood Reporter folyóiratban.[15] A filmbemutató hetén Residente és kísérő együttese Lago Lady Birdben lépett fel a Latino Resist Concert rendezvényen.[5][16]

Díjak és nevezések

[szerkesztés]
Latin Grammy-díj 2017[17]
Díj Mű Eredmény
Az év felvétele Guerra
Nevezés
Az év albuma Residente
Nevezés
Az év dala Guerra
Nevezés
A legjobb urban fusion/performance Dagombas en Tamale
Nevezés
A legjobb urban zenei album Residente
Nyertes
A legjobb urban zenei dal Somos anormales
Nyertes
A legjobb alternatív dal Apocalíptico
Nevezés
A legjobb tropical dal Hijos del cañaveral
Nevezés
A legjobb rövidfilm videó Desencuentro
Nevezés
Grammy-díj 2018[18]
Díj Mű Eredmény
A legjobb latin rock, urban vagy alternatív zenei album Residente
Nyertes

2017 júniusában a Rolling Stone magazin az albumot az abban az évben addig megjelent 50 legjobb album között említette.[19]

Az album dalai

[szerkesztés]

Az összes szám szerzője Residente, kivéve, ahol külön meg van adva[1]. 

# Cím Hossz
1. Intro ADN / DNA (közm. Lin-Manuel Miranda) 1:40
2. Somos anormales 3:38
3. Interludio entre montañas siberianas 2:22
4. Una leyenda china 4:29
5. Interludio Haruna Fati 0:40
6. Dagombas en Tamale 3:55
7. Desencuentro (közm. Soko; szöveg: René Pérez, Francis Pérez és Soko) 4:44
8. Guerra 5:34
9. Apocalíptico 6:12
10. La sombra (közm. Bombino) 4:04
11. Milo 6:03
12. El futuro es nuestro (közm. Goran Bregović) 4:26
13. Hijos del cañaveral 6:22
54:09

Részt vevő művészek

[szerkesztés]
  • Residente – ének, producer, dalszerző
  • Stéphanie Sokolinski aka Soko – vokál a Desencuentro című számban
  • iLe – vokál az Hijos del cañaveral című számban
  • Francisco „Cholo” Rosario – refrén az Hijos del cañaveral című számban
  • Bombino – gitár a La sombra című számban
  • Goran Bregović – gitár az El futuro es nuestro című számban
  • Omar Rodríguez–López – elektromos gitár
  • Tom Elmhirst – audio mix

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ A citerához hasonló pengetős hangszer.
  2. ↑ Thomas Sankara, katonatiszt, marxista forradalmár, 1983-tól 1987-ben történt meggyilkolásáig Burkina Faso elnöke. Gyakran úgy emlegetik, mint „Afrika Che Guevarája”.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Residente. Apple Inc., 2017. március 31. (Hozzáférés: 2017. augusztus 19.)
  2. ↑ a b c Residente busca brindar "lo más honesto posible" con nueva producción. EFE.com , 2017. április 4. (Hozzáférés: 2017. augusztus 20.)
  3. ↑ a b c d e f g h i j Exposito, Suzy: Calle 13's Residente Talks Exploring Global Roots on Star-Studded Solo Debut (angol nyelven). Wenner Media LLC, 2017. április 10. (Hozzáférés: 2017. augusztus 19.)
  4. ↑ a b c d e f g h i j k Pareles, Jon: [1] Residente Chases His Muse, at the Genetic Level] (angol nyelven). The New York Times, 2017. január 20. (Hozzáférés: 2017. augusztus 19.)
  5. ↑ a b c d e Ratner-Arias, Sigal: Unity focus of Residente's album, film (angol nyelven). The Journal Gazette Co., 2017. április 3. [2017. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 19.)
  6. ↑ a b c d e f g Ortiz, Jorge J. Muñiz: Residente lanza su disco "más real y preciso" tras más 10 años con Calle 13, 2017. március 31. (Hozzáférés: 2017. augusztus 19.)
  7. ↑ a b El rapero puertorriqueño Residente dirige el video de un sencillo de su primer disco en solitario, 2016. október 4. (Hozzáférés: 2017. augusztus 19.)
  8. ↑ „Residente se abre camino lejos de Calle 13”, clarin.com, 2016. október 3. (Hozzáférés: 2017. augusztus 19.) 
  9. ↑ Capetillo, Belem: Residente estrena su primer álbum como solista y, no te preocupes, ¡no deja Calle 13!. starMedia, 2017. március 31. (Hozzáférés: 2017. augusztus 19.)
  10. ↑ Fernandez, Suzette: Residente Drops New Single 'Desencuentro': Listen (angol nyelven). Billboard, 2017. március 24. (Hozzáférés: 2017. augusztus 19.)
  11. ↑ Cobo, Leila: Residente Gets Romantic With Stunningly Beautiful 'Desencuentro' Video: Watch (angol nyelven). Eldridge Industries, 2017. március 31. (Hozzáférés: 2017. augusztus 19.)
  12. ↑ Suzette Fernandez. „Residente Raises Awareness of Middle East War in New Clip 'Guerra'”, billboard.com, 2017. augusztus 18. (Hozzáférés: 2017. szeptember 18.) 
  13. ↑ „Residente dedica su nuevo video a la guerra de Siria”, elespectador.com, 2017. augusztus 18. (Hozzáférés: 2017. szeptember 18.) 
  14. ↑ Residente (angol nyelven). SXSW.com, 2017. március 16. (Hozzáférés: 2017. augusztus 19.)
  15. ↑ Rechtshaffen, Michael: 'Residente': Film Review – SXSW 2017 (angol nyelven). Eldridge Industries, 2017. március 27. (Hozzáférés: 2017. augusztus 19.)
  16. ↑ Flores, Nancy: SXSW 2017: Residente reflects on life after Calle 13, new film and album (angol nyelven). Cox Media Group, 2017. március 15. (Hozzáférés: 2017. augusztus 19.)
  17. ↑ Latin Grammy: 18a Entrega Anual del Latin GRAMMY. (Hozzáférés: 2017. november 16.)
  18. ↑ Latin Grammy: Watch: Residente Wins Best Latin Urban Album. (Hozzáférés: 2018. január 30.)
  19. ↑ Residente, 'Residente' - 50 Best Albums of 2017 So Far. Rolling Stone, 2017. június 20. [2017. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 26.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Residente_(álbum) című spanyol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Residente_(album)&oldid=27497328”