Ugrás a tartalomhoz

Renner Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Renner Antal (Pestszenterzsébet, 1933. január 8. –) orvos.

Gimnáziumi tanulmányait a Kossuth Lajos Gimnáziumban végezte, 1952-ben érettségizett. Általános orvosi diplomát 1958-ban kapott a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán.

Az egyetem elvégzése után 9 hónapig az Országos Mentőszolgálatnál dolgozott, majd 1959 júliusában került az első éveit élő Országos Traumatológiai Intézetbe, ahol 2006-ig, nyugállományba vonulásáig dolgozott.

Első intézeti tanítómestereinek, osztályvezetőinek – dr. Ravasz János docens és dr. Manninger Jenő – irányításával pályája minden tanulási lehetőség – itthon és külföldön – igénybevételével gyorsan emelkedett. Hét év után már felvételes ügyeletvezető lett.

Szakképesítései

[szerkesztés]
  • Általános sebészet (1963)
  • Baleseti sebészet (1965)
  • Plasztikai és égési sebészet (1980)
  • Kéz- és mikrosebészet (1994)
  • FESSH Európai Kézsebész Szakvizsga, Bonn (1999)

Munkahelyi előmenetele

[szerkesztés]
  • Segédorvos (1950)
  • Tudományos munkatárs (1963)
  • Tudományos főmunkatárs (1970)
  • Adjunktus (1972)
  • Klinikai igazgató (1978)
  • Főigazgató-helyettes (1984)
  • Főigazgató (1989-2001)

Egyetemi pályafutása

[szerkesztés]
  • Címzetes docens (Orvostovábbképző Intézet OTKI 1968)
  • Címzetes egyetemi tanár (Orvostovábbképző Egyetem OTE 1979)
  • Egyetemi tanár (Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem HIETE Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszék 1989-2000)
  • Professor Emeritus (SOTE 2002)
  • Arany Diploma (SOTE 2008)

Akadémiai fokozatai

[szerkesztés]
  • Orvostudományok Kandidátusa (1976)
  • Magyar Tudományos Akadémia Doktora (1988)

Publikációs tevékenysége

[szerkesztés]

Könyvek

[szerkesztés]
    • A kéz piogén fertőzései, Medicina Kiadó, 1984, 2. kiadás 1999
    • A kézsérülések ellátása képekben, Medicina Kiadó, 1986, LAM Kiadó 1992
    • Traumatológia (szerkesztő), Medicina Kiadó 2000, 2. kiadás 2003, 3. kiadás 2010

Könyvfejezetek: 14 könyvben, 20 fejezet

Tudományos közlemények száma: 278, idegen nyelvű: 114. Tudományos előadások száma: 362, idegen nyelven: 179.

Tagsága orvostársaságokban

[szerkesztés]
  • 6 magyar orvostársaság tagja
  • 7 külföldi orvostársaság tagja, levelező tagja

Tiszteletbeli tagság

[szerkesztés]
  • Magyar Kézsebész Társaság tiszteletbeli örökös elnöke
  • 9 külföldi orvostársaság tiszteletbeli tagja

Dr. Renner Antal a magas szintű orvosi – traumatológiai és kézsebészeti – gyógyító tevékenysége mellett 1962-től rendszeres oktatója volt az Országos Intézet és az Orvostovábbképző Egyetem Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszéke által szervezett tanfolyamoknak.

Már fiatal orvos korától segédkezett a Magyar Traumatológus Társaság, a Magyar Kézsebész Társaság tudományos üléseinek, kongresszusainak a szervezésében a MOTESZ közreműködésével.

Később mint az említett társaságok tisztségviselője (főtitkár, elnök) hazai és nemzetközi kongresszusok, továbbképző tanfolyamok sorát szervezte közösen a MOTESZ munkatársaival. E rendezvények közül is kiemelkedett az I. Közép-európai Balesetsebészeti Kongresszus szervezése Budapesten 1994-ben, 16 országból közel 1000 résztvevővel.

Évtizedek óta alkotó híve volt az önálló társ- és rokonszakmák (a traumatológia és kézsebészet mellett az ortopédia, a gyermektraumatológia, az idegsebészet, a plasztikai és égési sebészet, a maxillo-facialis sebészet) interdiszciplináris együttműködésének mind az oktatásban, mind a tudományos tevékenységekben, s e célok elérésében mindenkor társ volt a MOTESZ.

A XX. század utolsó évtizedében Kassán az orvosegyetemen, Erdély és Székelyföld több városában, a marosvásárhelyi egyetemen is felkérték szakmai tanfolyamok, egyetemi oktató előadások, betegkonzíliumok tartására.

Tudományos-szervező munkáját a Magyar Tudományos Akadémia több bizottsága mind a mai napig igényli.

Szakmai munkásságának kiemelkedő fontosságú területei a kézfejlődési rendellenességek kezelése, a fogásképesség kialakítása már az iskoláskor előtt, az ízületi protézisek alkalmazása kézsérülések után, a hüvelykujjpótlás különböző lehetőségei, a kéz fogásképességének helyreállítása betegségek és sérülések után.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]